Vacogás az Egyenlítőn

Csaba matróz naplójából:

2011. augusztus 28.
Az Egyenlítőt egész másképp képzeltem el és jócskán tartottam is tőle.
Függőlegesen tűző nap, álló, remegő levegő, délibáb, olajos víz, álló
hajó.  Szerencsére ebből szinte semmit nem észleltem, ha nem is az ideális
irányba, de haladtunk.
A furcsaság este kezdődött. Ahogy közeledtünk a 0° szélességi körhöz, úgy
hűvösödött naplemente után a levegő. Míg korábban az éjszakát egy szál
pólóban ki lehetett bírni, most pulóverre és/vagy széldzsekire volt
szükség.
Az Egyenlítőn 211. augusztus 26. 0051 (UTC) időpontban a 28° 47’.208 W
hosszósági foknál léptük át. A barátságtalan időpont ellenére mindenki a
fedélzeten volt. Az ünnepélyes pillanatban csattogtak a fényképezőgépek,
hogy helyzetjelző képét megörökítsék. Paul beöltözött nagyon tréfásan
Neptunnak, amiből semmit nem láttunk, felolvasott valami nagyon tréfásat,
amiből semmit nem hallottunk. Megittunk 2 cent viszkit, dobtunk csokit
ajándékba Neptunnak a vízbe, majd sürgősen visszamentünk aludni.
Másnap vártuk a büntető meleget, hál’istennek nem jött. Estére viszont
minden eddiginél hűvösebb lett. Aztán tegnap és ma ismét squalls,
záporfrontok. Gyorsan jön, kíméletlen, bőrig áztat. Elmegy az egyik, jön a
másik. Állandóan nedves holmiban vagy. A kinti hűvös dacára bent átkozott
meleg és büdös van, nem kis részben a legénység mérhetetlen ostobasága
miatt („Jaj, ne nyissunk ablakot mert bejön a víz és elsüllyedünk”, ezért
ahogy leérünk rögtön ömleni kezd rólunk a víz.
Augusztus 24. 1030 óta azonos csapáson (bal) haladunk széllel szembe
210-225°W irányba. Az állandó dőlés és bukdácsolás egyre jobban próbára
teszi a türelmünket, várjuk nagyon, hogy Rioba érjünk.
Amikor rám kerül a hajóvezetés, azt nagyon élvezem, bármilyen mostoha
körülmények között.