Szivárványos napok

Csaba matróz naplójából:

2011. szeptember 16-21.

Nem, nyájas Olvasóm,  nem úgy kell érteni, a hajó nem ünnepli a másságot – valódi szivárvány volt az égen, szinte állandóan, hol itt, hol ott. És nem akármilyenek, nagy duci szivárványok. Sajnos ennek légköri jelenségnek gyakori velejárója a zápor, ami errefelé a már korábban említett squall formájában jelentkezik. De ne szaladjunk előre.

Legutóbb azt írtam, hogy meglepően hűvös van. Helyesbítek: kutya hideg van. Már a riói Guanabara-öböl elhagyása után vacogtunk, de akkor ezt annak tudtuk be, hogy elszoktunk a széltől. Nos nem. A déli vizekről hitt kép hamisnak bizonyult, nyoma sincs a sortban, pólóban vitorlázásnak ragyogó napsütésben.

Immár versenyben elhajóztunk a Copacabana előtt – impresszív lehetett a partról nézve – majd komolyan nekivágtunk: beállt a váltási rend, szolgálat, pihenő felváltva.

A szél egy darabig kitartott, csak 5-8 csomóval ugyan, de haladtunk. Aztán jött egy nyomorúságos éjszaka: komoly küzdelmet folytattunk, hogy 1.5 csomó felett tudjuk tartani a sebességet (lassúságot).

Aztán megjött a szél, több is, mint ami jólesett. Hat napon át viharos erejű szembeszélben (25-30 csomó), nagy (4-5 méter) hullámok között, esőben és hidegben haladtunk ugyanazon a csapáson.

Állandó dőlés, billegés, emelkedés-esés, ide-oda verődés.  E nedves hideg szél csontig hatol. A magamra vett rétegek egyre szaporodnak, mégis fázom a váltás közepétől kezdve. Az idő elveszíti jelentőségét. felmegyünk, hajózunk – kormányzás, vitorlaállítás, kurtítás-bővítés, vitorlacsere -, lejövünk, kivetkőzünk, eszünk, alszunk.

Egyik nap művelet közben elszakadt a második kurtító (reff) kötél, mitől fogva a lehetőségeink szűkültek: vagy 1, vagy 3 reff. Persze mindez éjszaka, mikor is máskor. Másnap pár órai munkával sikerült is helyrehoznunk. Olvasóm felkapja a fejét: mi az ördög tart azon ennyi ideig? Higgyétek el, nem ügyetlenkedéssel vagy lustálkodással telt, de részletek ismertetésétől az olvasók többségére tekintettel eltekintek.

Egy másik este – még a viharos idő előtt spinakerrel haladtunk és perdülést kezdtünk végrehajtani. Hosszú előkészítés után minden készen állt, elkezdjük a műveletet amikor sssss… a spi addigi aktív sarka szabad szárnyalásba kezdett és a fél teniszpálya méretű abrosz vidoran csattogott a hajó orra előtt-fölött. Nagy nehezen levadásztuk és legnagyobb örömünkre sértetlen is maradt. Óriási nyomozás az ok után, vajon mi szakadt el. Semmi. Egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a sarkot órákon keresztül terhelés alatt tartó gyorskapocs (snapshackle) kioldott.

Szókincsem és tengerismeretem új elemmel gazdagodott. Amikor a skipper azt mondja, hogy rövidesen splishy-splashy lesz odakint, akkor esőre, nagy szélre és átcsapó hullámokra kell számítani. És ritkán téved.

Szivárvány mégegyszer. Egyik éjszaka 2-3 óra tájban, kissé fogyó teliholdnál rendkívüli jelenséget észleltem: holdszivárványt. Kísérteties volt és lenyűgöző: teljes ív az égbolton, széles szalagban. A furcsasága az egyszínűsége volt: világos fehértől a halvány fehérig világlott. (Remek oximoron: fehér szivárvány.) Mielőtt az a vád érne, hogy suttyomban skót nemzeti italt kortyolgatok, elmondom, hogy váltás-társaim mindegyike megcsodálta, mert még ők sem láttak ilyet. Keith, aki kereskedelmi tengerésztiszt volt 15 évig és naponta küldött kötelező meteorológiai jelentéseket, azt mondta, hogy hallani sem hallott ilyenről. Nagyon örülök, hogy részem lehetett az élményben.

#65

Nem mindennapi örömök

2011. szeptember 13-14.

Családunk három tagjának is 3 napon belül van születés- vagy névnapja: fiamnak, feleségemnek, lányomnak. Az elmúlt 28 évben nagyon ritkán – ha egyáltalán – fordult elő, hogy ezeket az alkalmakat nem együtt ünnepeltük. Ezért aztán nagy izgalommal kezdtem első kísérletemhez az Iridium műholdas telefonnal. Nem is ment egyszerűen, több nekifutásra sikerült a hívás. Azt gondolom, hangjukból ítélve, hogy mindhárman örültek a hívásnak, talán meg is lepődtek rajta. Én mindenesetre nagyon örültem,  hogy elértem őket és tudtunk beszélni.

Ps: Az égi telefon remek dolog arra, hogy az ember az óceán kellős közepéről is fel tudja hívni szeretteit, azonban a használata eléggé ügyetlen és a minősége nagyon próbára teszi a fület.