Támaszpont jelenti:


Ma helyi idő szerint 11:36-kor 10.helyen befutott az Edinburgh Inspiring Capital Fokváros kikötőjébe!Gratulálunk!!!
Csaba matróz remélhetőleg már a zuhany alatt áll és túlvan egy kiadós steak vacsorán :-)
A következő versenyszakaszra Ausztrália felé október 5-én rajtolnak el.

Táplálkozás

Többen jelezték érdeklődésüket a téma iránt, én meg csak halogattam,hogy  írjak róla.

Az egyes szakaszokra vonatkozó menüt 20-30 napra valaki előre összeállítja, a hozzávalók beszerzése ennek megfelelően történik. Az étrend zacskós és dobozos összetevőkön alapszik. Jellemzők: tészta, rizs, burgonya, borsó, bab, kukorica, sárgarépa, gomba, kolbász, hal. Illusztrációként csatolom a mostani szakasz étrendjét. Gondolom, mindenkinek azonnal szembeötlik a periodikus ismétlődés.

A konyhaszolgálatosok egyéni kreativitásának kevés tere van, de nincs is nagyon rá szükség.

Minden nap sütünk kenyeret, ami szerintem elég rettenetes, de a többség imádja.

A reggeli szilárd sarokköve a zabkása (poridge), aki nem elkötelezettje, az ehet kukorica-pelyhet vagy müzlit, már ameddig azok tartanak.

Ebédre az obligát kenyér, amit valamiért előételnek szolgálunk fel, és valami könnyebb meleg koszt.

Vacsorára készül a tartalmasabb étek, nem ritkán desszerttel (gyümölcskonzerv, pudingkrém vagy süti) kiegészítve.

Kisebb nehezítő körülmény, hogy sem a konyha mérete, sem a tűzhely teljesítménye, sem a főzőedények nincsenek 18-20 főnek szükséges mennyiségekre méretezve, ezért állandóan zsonglőrködni kell. Felteszem, leveszem, áttöltöm, stb.

Minden étkezés után jön a feketeleves, a mosogatás. Elképesztő, hogy spártai körülmények között is milyen mennyiségű szennyes edényt vagyunk képesek létrehozni.

300 mérföldön belül

2011. szeptember 28. 2200

Kezdjük egy helyreigazítással illetve pontosítással. Csak a rend kedvéért, olvasóim nyilván tömegesen jelezték pontatlanságomat, csak én nem tudom olvasni sem a blogomat, sem a leveleimet. Szeptember 23-i, „Földvár felé, félúton” című bejegyzésemben azt írtam, hogy „eljutni a 12.-től a 18. keleti hosszúsági fokig, ami úgy 1,500 nm”. Pontosabban úgy kellett volna írnom, hogy a 12. nyugatitól a 18. keleti hosszúsági fokig, így jön ki az 1,500 nm. Jelzem, észre sem vettük (én bizonyosan nem, hogy visszatértem a keleti féltekére).

Az elmúlt napok vágtatással teltek. Az óceán hosszú, magas hullámai a hátunk mögül jönnek, ez a hajó vezetését némileg trükkössé teszi. Jó tempóban haladunk, nekem ma hajnali 4 órakor sikerült egyéni sebességi csúcsot elérnem 18.5 csomóval, a napi rekordot Keith tartja 19.5-tel. Megintcsak a pontosság kedvéért: ez egy hullámról lesikláskor történik, a rendes sebesség úgy 11-12 csomó.

Kábé két órával ezelőtt átléptük a 300 mérföldes távolságot a céltól, ha tudjuk a tempót tartani, akkor másfél nap múlva, péntek délelőtt befutunk. Már várjuk nagyon, elegünk van a vacogtató hidegből és zuhanyozás, tiszta ruha is jól esne.

És akkor a spinaker felrobbant

2011. szeptember 27.

A reggel 6 órakor lejáró szolgálatunk vége előtt kapitányunk közölte, hogy itt az ideje felhúzni a hátszélvitorlát, azaz spinakert. Összerándultunk mert ez tapasztalat szerint legalább egy órával rövidíti a pihenőnket. Nem is kellet csalódnunk: a korábban leírt „csócsáljuk meg bő nyállal” folyamat eredményeképpen reggel nyolcra fenn is volt a spinaker.

Hurrá, nyaralunk- aluszunk, irány az ágy. Én piuszmogós fajta vagyok, közel 9 óra volt mire ágyba bújtam. Még le sem hunytam a szemem, mikor felharsant a csatakiáltás. Ugrás, öltözés, föl a fedélzetre. Szomorú látvány odafenn: a spinaker a közepétől indulva több irányban elhasadt. A dolog teljesen érthetetlen, mert nyugodt tengerállapot, 6-10 csomós szél vol és a kormánynál az egyik legügyesebb kormányos. Nagy kiabálás közepette lecibáljuk az áldozatot, megvizsgáljuk, semmilyen értelmez magyarázatot nem találunk, sóhajtva megállapítjuk, hogy a hajón belefogni a javításba értelmetlen, begyömöszöljük a zsákjába és félretesszülk. Már elmúlt 10 óra, 20 percnél többet a legfürgébbek sem pihentek, 12-kor ismét szolgálat.

Utólag sem tudtunk okosabb következtetésre jutni, mint hogy a spinaker anyag- vagy varráshibás volt.

Időbeosztás, tervezés

2011. szeptember 27.

Hát ez aztán csak egyszerű, nem? 6 óra szolgálat, 6 óra pihenés, átlagban napi 12 óra szabadidő, amivé gazdálkodhatunk. Napi 6 óra alvás esetén 6, 8 óra alvás esetén 4 óra szabadidő – írni , olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, beszélgetni.

Árnyaljuk egy kicsit a képet.

Szolgálat előtt az ébresztő jó időben 15-20, rossz időben 30 perccel a váltás előtt van.

Bár ez roppant hosszúnak tűnik, a tapasztalat szerint szükség van rá és még így is igyekezni kell. Mivel megy el? Megtalálni a megfelelő ruhadarabokat és lábbelit, a vadul billegő hajóban félhomályban magunkra rángatni azokat, utat engedni a többi társnak, előkeríteni igény szerint kesztyűt, fejlámpát, miegyebet, elintézni ügyeinket a kis helységben még öltözés előtt, mert öltözés után rendkívül bajos.

Szolgálat után az előbbiek fordítottja történik, igaz gyorsabban, kábé fele  idő alatt.

Fentiekhez még hozzájön a táplálkozás, napi háromszor 30 perc.

Nap közepén, ebéd után a napi értekezlet, 60 perc.

5*20 + 5*10 + 3*30 + 60 = 300’ = 5 óra.

A 12 óránk hirtelen 7-re zsugorodott. És ekkor még tisztálkodásról nem esett szó, mert az nagyban szór és esetleges.

A legkevesebb 6 óra alvás erősen javallott, különösen, hogy több részletben történik, ami nem egészen ugyanolyan értékű, mintha egyben történne.

Szóval maradt 1 óránk minden egyébre.

És akkor most jön a hab a tortára.

Számos alkalommal előfordul, hogy valamilyen művelethez egy váltásnyinál több kézre van szükség. Ezt, ha a szükség engedi, váltások idejére időzítjük, ami azt jelenti, hogy a pihenőbe menő váltás tovább marad, pihenőideje ennyivel rövidül – néha ez 1-1.5 órát is kitesz -, nem beszélve arról, hogy ezek többnyire erőt igénylő műveletek, tehát még jól el is fárad. Rosszabb esetben a dolog nem várathat, ezért elhangzik a rettegett „All hands on deck!” (Mindenki a fedélzetre) csatakiáltás. Ez rendkívüli ébresztőt, ágyból kiugrást, kapkodó, hiányos öltözködést és mérhetetlen bosszúságot jelent. Nem gyakran, de előfordul.

A kép teljességéhez: időnként időzónákatlépünk át, ahol ismét lehet egy órát veszíteni.

Fentieket elolvasva nyájas olvasóim talán elnézőbbek bejegyzéseim szórványosságát illetően.

Naplótöredékek

....(A hideg) nem visel meg, ezt viszonylag jól viselem, persze próbatétel, de nem vészes. Ezzel együtt nem fogom bánni, ha kikötünk, mert ezen a szakaszon sokkal elfoglaltabbak vagyunk, jóval kevesebb jut magunkra, szabadidőnek.

.... Közelebbi viszonyt senkivel nem sikerült kialakítanom, nyilván kettőn áll a vásár, bár nem érzem úgy, hogy én zárkóznék el.  Gordonnal szívélyes a viszonyunk, de némi úristen-komplexus tőle sem áll távol, amihez én már öreg vagyok.

....Nem sütöttem pogácsát, nem is hiszem, hogy fogok. Főzni kötött menü szerint főzünk. A sütés-főzés részt a konyhás társaimnak hagytam meg eddig, én a segédmunkát – előkészítés, mosogatás, takarítás  - vállalom.

...Senki nem tudja, mitől lettünk betegek, szerintem vagy vírus, amit Rióból hozott valaki, vagy baktérium valamelyik kajában. Nem biztos, hogy kaja, de a hatás az emésztőrendszerben jelentkezett.

....A hajókaját sztoikus nyugalommal temetem el. Szerencsére ez nem egy megszállott csirkeevő társaság. Nem hiszem, hogy fogynék, nem érzem, inkább az az érzésem, hogy eszem. A kosztolásról külön bejegyzést szándékozom írni már vagy 6 hete, kérem, legyetek türelemmel.

A szőrös nadrág dicsérete

A szőrös nadrág dicsérete

2011. szeptember 24.

A kalandra felkészülés során ruházatom összeválogatásában nagymértékben hagyatkoztam Éva asszony, a Jóhajó üzlet vezetőjének tanácsaira. Mikor előadtam, hogy a Déli-óceánon hidegre számítok, fázós vagyok, a külső és alsó réteg megvan, de tanácstalan vagyok a középső réteget illetően, megfellebbezhetetlenül kijelentette: „Akkor neked szőrös nadrág kell.” Bamba mosollyal bólogattam miközben próbáltam elképzelni, hogy nézhet ki egy derékig megborotválkozott Csubakka.

Előkerült a szőrös nadrág a raktárból. Korántsem olyan rémisztő, mint amire számítottam, sőt kifejezetten kedves darab. Sötétkék, puha, cicás, melegnek tűnő, vakond-nadrág szerű kantáros jószág. Megvettem, sajnos csak a vérfagyasztó január-februári tréning után, a május-júniusi tréningre pedig – buta módon jó időre számítva – nem vittem el.

A mostani csomagomnak az aljára raktam, mondván hogy majd jóval Fokváros után lesz rá csak szükség. Tévedtem. A Rio elhagyását követő harmadik napon előkerült és azóta is hűségesen melegít minden nap. Szó szerint melegen ajánlom mindenkinek, aki fázós. A modell nevét nem tudom, mert a cédulát kivágtam , de talán Fleece trousers névre hallgat, a Jóhajóban meg tudják mondani.

Miért áll az Edinburgh Inspiring Capital az  utolsó helyen?

2011. szeptember 24.

Nyájas olvasóimban ez a kérdés már régen felmerült, de volt bennük annyi jó érzés, hogy nekem eddig nem tették fel. Hadd tegyem itt közzé a saját, teljesen személyes és nyilvánvalóan elfogult véleményemet az okokról. Mint az életben oly sokszor, itt is összetevők halmazáról van szó.

• A mi legénységünk kevésbé ügyes és igyekvő, mint a többi hajó legénysége. Statisztikailag akár lehetséges is, bár kevéssé valószínű.
• A legénység – legalábbis az utóbbi időig – nem a versenyre, sebességre, irányra, összpontosított. Egy kis teácska, sütike, dumcsika rendre megelőzték a vitorlaállítást. Nem csoda, hiszen a teázás istenadta és a királynő által garantált jogunk, azt holmi versennyel tapintatlanság megzavarni.
• Mindig mindent mindenkivel megbeszélünk, ötödször, tizedszer is, bő nyállal megcsócsáljuk. Ez a kötél ide, az a sarok oda. stb. És persze minden alkalommal ötletparádé: szerintem azt úgy kéne… És természetesen a legostobábbnak is joga van elmondani a véleményét, lásd fentebb.
• A skipper több időt tölt mail és egyéb beszámolók, jegyzetek, miegyebek írásával-olvasásával, mint a vitorlázással. Ennek egy része kötelesség, más része egyéni indíttatású. Azt gondolom, hogy ez nem egészen helyénvaló: a skipper fizetett alkalmazott, akit a mi nem kevés részvételi díjunkból fizetnek.
• Némelyik hajótól eltérően a mi kapitányunk minden alkalommal a kevésbé kockázatos lehetőséget választja, a legénység és a hajó épségét előtérbe helyezve. Ebből óhatatlanul következik, hogy kisebb vitorlafelületet viselünk, később húzzuk fel, előbb vesszük le a gyorsabb haladást lehetővé tevő vitorlákat. Ezzel teljesen egyetértek: ha összetörünk, eltépünk, elszakítunk valami lényegeset, az tönkreteheti a szakasz hátralévő részét mindannyiunk számára.
• Sajátos taktika választottunk két alkalommal is. Mindkét alkalommal a nagyobb hozammal kecsegtető, de kockázatosabb utat választottuk és egyik esetben sem bizonyult sikeresnek. Mindkét választással egyetértettem, akár sikerülhetett is volna és akkor látványos eredményt értünk volna el. Az, hogy két próbálkozás sikertelen volt, még nem jelenti azt, hogy az elképzelések rosszak voltak.
• És talán a leglényegesebb: kezdettől érvényes megállapodás alapján nálunk nincsenek specialisták, mindenki minden poszton szerepel.  Ebből egyenesen következik, hogy nemcsak a legjobb kormányosok vezetnek, nemcsak a legerősebbek húznak, a legjobb szeműek állítanak vitorlát. És nemcsak a kapitány áll a kormánynál. Mindezekből adódik, hogy:
• átlagosan lassabbak vagyunk, mintha egy feladatot csak a legrátermettebbek látnának el,
• nem fordul elő, hogy valaki 4,500 mérföldön át csak a jobboldali beksztéget húzza be vagy engedi ki, netán csak főz, takarít vagy motort szervizel.
• Ezzel a megközelítéssel teljesen egyetértek, ha nem így lenne, nem jelentkeztem volna, illetve ha nem így alakul, már Rióban kiszálltam volna.

Bajok, nyavalyák

2011. szeptember 22.

Mindenekelőtt: hál’ istennek, valamint anyám és Rita imáinak, semmi bajom és remélem ez így is marad.

A mi hajónk eddig szerencsésen, kevés sérüléssel, betegséggel vészelte át az utat.

Ami általában sújtja a legénységet, az a tengeribetegség. A Rióban csatlakozó 5 kispajtás közül ketten szenvedték meg, egyikük könnyebben, két nap nyomorgással, a másik majd 10 napot gyötrődött, igaz, többek szerint ebből több, mint a fele tettetés volt. Akik letudták az első 5,000+ mérföldet, azok közül is néhányakat megviselt a második szakasz első 1-2 napja.

Két sérülés volt eddig a hajón. Keith, a hivatásos tengerész kétszer is belelépett a nyitott fedélzeti ablakba és csúnyán megütötte magát, még most is sántikál. Anton, a leningrádi srác puszta kézzel próbált megfogni egy elszabadult spinaker behúzó kötelet. Mindkét tenyerén sokadfokú égési sérülések keletkeztek, amik két hét alatt gyógyultak be.

Egy betegség gázolt át rajtunk az elmúlt hét alatt, én a 2-3. áldozat voltam. Gyomorfájás, hasmenés, megugró hőmérséklet, gyengeség. 48 óra alatt túl voltam rajta, addig nyomorúságos volt. Utánam még vagy öten következtek.

#67

Állapotok nagy szélben, haragos tengeren

2011. szeptember 22.

A fedélzeten állandóan folyik a víz. Nem csordogál, ömlik, ahogy a hullám felcsap. Ha ülsz, ázik a nadrág a fenekeden, ha tenyerelsz, a csuklódnál beszökik a víz (hiába adták el a boltban a cuccot úgy, hogy „Uram, ez tökéletesen vízzáró, látja, itt ez a neoprén mandzsetta a csuklón megakadályozza a víz bejutását”). Ha szembeállsz a fröccsenő vízzel, márpedig másképp nehéz például kormányozni, akkor a nagy sebességgel érkező vízcseppek olyanok, mintha egy lapát aprószemű kavicsot dobtak volna az arcodba. A kötelek lucskosak, síkosak és nehezek. Az egyetlen előnye a dolognak, hogy az amúgy állandóan morzsás, maszatos fedélzetet tisztára mossa.

A fedélzet alatt

Fény

Állandóan félhomály vagy sötét van. Az amúgy silány belső világítás használata ellen az éppen aludni szándékozók kapálóznak, szerintem pszichés okok miatt. Vagy tapogatózol, vagy fejlámpát használsz.

Nedvesség

Magas a páratartalom, minden nyirkos. A víz szivárog a hajófenékben, beesik a fedélzet rosszul tömített nyílásain és furatain, csöpög a ruhánkból és párolog a csuromvizes vitorlákból. Vizes ruhából és nedves hálózsákból bújsz ki és bújsz beléjük.

Szagok

Tömények, áthatóak. Szellőztetésre nincs mód, a nedvesség mindegyik említett forrása egyben szagforrás is. A felsoroltakhoz hozzájönnek az emberi testek is, némelyikük kevésbé ápolt állapotban.

Saját magad

Arcodat, kezedet só borítja. Megdörzsölöd a szemed és telemegy sóval és csíp. Az arcodba csapódó víztől fél percig pislogsz, hogy ismét láss. A fizikai erőfeszítéstől (vitorla cipelés, fel- és lehúzás, csörlőzés) megizzadsz. A csúszásgátlóval borított fedélzet feltöri a fenekedet, mikor rajta ülsz, márpedig hol máshol ülnél.

A tenyered kérges a kötelektől , a kézfejeden apró sebek vannak, mert az ázott bőr könnyen sérül, ha bármihez hozzáér. A köröm a kezeden – ha elővigyázatlanul nem vágtad nagyon rövidre – beszakad, ha igen, akkor csak töredezik. A nagylábujjad körme letörik, mert folyton belerúgsz valamibe.

Tisztálkodni, ruhát váltani csak módjával (semmiképp sem naponta) tudsz, a konyhaszolgálat utáni zuhany pedig kacsamese, legalábbis a mi hajónkon (rossz a zuhany, nincs elég édesviz, ugrál/dől a hajó, stb), de meg lennék lepődve, ha a többi hajón nagyon más lenne. Várod a következő kikötőt – már csak 16-15-14… nap.

„De hát akkor mért csinálod?!” hallom a kérdést. A) valószínű én is olyan lökött vagyok, mint a többiek; B) nincs mindig nagy szél és haragos tenger.

Szivárványos napok

Csaba matróz naplójából:

2011. szeptember 16-21.

Nem, nyájas Olvasóm,  nem úgy kell érteni, a hajó nem ünnepli a másságot – valódi szivárvány volt az égen, szinte állandóan, hol itt, hol ott. És nem akármilyenek, nagy duci szivárványok. Sajnos ennek légköri jelenségnek gyakori velejárója a zápor, ami errefelé a már korábban említett squall formájában jelentkezik. De ne szaladjunk előre.

Legutóbb azt írtam, hogy meglepően hűvös van. Helyesbítek: kutya hideg van. Már a riói Guanabara-öböl elhagyása után vacogtunk, de akkor ezt annak tudtuk be, hogy elszoktunk a széltől. Nos nem. A déli vizekről hitt kép hamisnak bizonyult, nyoma sincs a sortban, pólóban vitorlázásnak ragyogó napsütésben.

Immár versenyben elhajóztunk a Copacabana előtt – impresszív lehetett a partról nézve – majd komolyan nekivágtunk: beállt a váltási rend, szolgálat, pihenő felváltva.

A szél egy darabig kitartott, csak 5-8 csomóval ugyan, de haladtunk. Aztán jött egy nyomorúságos éjszaka: komoly küzdelmet folytattunk, hogy 1.5 csomó felett tudjuk tartani a sebességet (lassúságot).

Aztán megjött a szél, több is, mint ami jólesett. Hat napon át viharos erejű szembeszélben (25-30 csomó), nagy (4-5 méter) hullámok között, esőben és hidegben haladtunk ugyanazon a csapáson.

Állandó dőlés, billegés, emelkedés-esés, ide-oda verődés.  E nedves hideg szél csontig hatol. A magamra vett rétegek egyre szaporodnak, mégis fázom a váltás közepétől kezdve. Az idő elveszíti jelentőségét. felmegyünk, hajózunk – kormányzás, vitorlaállítás, kurtítás-bővítés, vitorlacsere -, lejövünk, kivetkőzünk, eszünk, alszunk.

Egyik nap művelet közben elszakadt a második kurtító (reff) kötél, mitől fogva a lehetőségeink szűkültek: vagy 1, vagy 3 reff. Persze mindez éjszaka, mikor is máskor. Másnap pár órai munkával sikerült is helyrehoznunk. Olvasóm felkapja a fejét: mi az ördög tart azon ennyi ideig? Higgyétek el, nem ügyetlenkedéssel vagy lustálkodással telt, de részletek ismertetésétől az olvasók többségére tekintettel eltekintek.

Egy másik este – még a viharos idő előtt spinakerrel haladtunk és perdülést kezdtünk végrehajtani. Hosszú előkészítés után minden készen állt, elkezdjük a műveletet amikor sssss… a spi addigi aktív sarka szabad szárnyalásba kezdett és a fél teniszpálya méretű abrosz vidoran csattogott a hajó orra előtt-fölött. Nagy nehezen levadásztuk és legnagyobb örömünkre sértetlen is maradt. Óriási nyomozás az ok után, vajon mi szakadt el. Semmi. Egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a sarkot órákon keresztül terhelés alatt tartó gyorskapocs (snapshackle) kioldott.

Szókincsem és tengerismeretem új elemmel gazdagodott. Amikor a skipper azt mondja, hogy rövidesen splishy-splashy lesz odakint, akkor esőre, nagy szélre és átcsapó hullámokra kell számítani. És ritkán téved.

Szivárvány mégegyszer. Egyik éjszaka 2-3 óra tájban, kissé fogyó teliholdnál rendkívüli jelenséget észleltem: holdszivárványt. Kísérteties volt és lenyűgöző: teljes ív az égbolton, széles szalagban. A furcsasága az egyszínűsége volt: világos fehértől a halvány fehérig világlott. (Remek oximoron: fehér szivárvány.) Mielőtt az a vád érne, hogy suttyomban skót nemzeti italt kortyolgatok, elmondom, hogy váltás-társaim mindegyike megcsodálta, mert még ők sem láttak ilyet. Keith, aki kereskedelmi tengerésztiszt volt 15 évig és naponta küldött kötelező meteorológiai jelentéseket, azt mondta, hogy hallani sem hallott ilyenről. Nagyon örülök, hogy részem lehetett az élményben.

#65

Nem mindennapi örömök

2011. szeptember 13-14.

Családunk három tagjának is 3 napon belül van születés- vagy névnapja: fiamnak, feleségemnek, lányomnak. Az elmúlt 28 évben nagyon ritkán – ha egyáltalán – fordult elő, hogy ezeket az alkalmakat nem együtt ünnepeltük. Ezért aztán nagy izgalommal kezdtem első kísérletemhez az Iridium műholdas telefonnal. Nem is ment egyszerűen, több nekifutásra sikerült a hívás. Azt gondolom, hangjukból ítélve, hogy mindhárman örültek a hívásnak, talán meg is lepődtek rajta. Én mindenesetre nagyon örültem,  hogy elértem őket és tudtunk beszélni.

Ps: Az égi telefon remek dolog arra, hogy az ember az óceán kellős közepéről is fel tudja hívni szeretteit, azonban a használata eléggé ügyetlen és a minősége nagyon próbára teszi a fület.

Leg 2, Race 3 – Irány Fokváros – keresztül az Atlanti-óceánon visszafelé

Csaba matróz naplójából:

2011. szeptember 12.

Péntek reggel visszaköltöztem a szállodából a hajóra. Ennek előfeltételeként előző este újra kellett csomagolnom a felszerelésemet, ez tetemes időt vett igénybe.

Péntek délutánra szponzor vitorláztatásra voltunk kijelölve, mi esetünkben leendő szponzorok jöttek, Santos és Sao Paulo polgármesterei és sleppjük. Mi részünkről Gordon és 6 fő legénység vett részt, a brazil vendégek úgy tízen lehettek, amúgy helyes népség. A Clippert a főbácsi Sir Robin Knox-Johnston képviselte. Még vártuk a vendégeket, szóba elegyedtünk. Magyar mivoltomat meghallva rögtön rávágta: „Oh yes, Nandor Fa, I know him, good sailor, very strong man, built like a wrestler”. Megtisztelő volt, hogy bár nagyon-nagyon távolról, de nyomát követhetem és vele egy napon említettek. Fa Nándinak ismeretlenül továbbítom Sir Robin üdvözletét és köszönöm neki, hogy egy pillanatig az ő fényében sütkérezhettem. A vendégek vitorláztatása jól sikerült, nekünk nehezítette a dolgunkat, hogy végig skót szoknyát kellett viselnünk.

Két tag a legénységből az előző két napot élelmiszer-bevásárlással töltötte. Irgalmatlan mennyiségű árúval tértek vissza, fél napig eltartott, míg mindent berakodtunk.

A hajót olyan tisztára mostuk belül, hogy mi sem ismertünk rá, például eltűnt a mindent átható dízel-szag.

A tervezett javításoknak tört részével végeztünk csak, reméljük, hogy ami elmaradt, az nem bizonyul kritikusnak.

Távozott Anton, Chris, Tom, Mike, John, érkezett TT, Pru, Kay, Danilo, David.

Megváltozott a váltások összetétele, részben a távozók-érkezők miatt, részben miattam – átkerültem a Haggis váltásba. Ez kisebb konspiráció eredménye, egyszer talán beszámolok az okairól. Alapvetően nem éreztem jól magam a másik váltásban és inkább váltok. Meglátjuk, hogy jó döntés volt-e, egyelőre működik.

Szombaton délelőtt, kihajózás előtt 20 perccel Dave egy papírt lobogtat felém, „Leveled jött”, mondja. Némileg elképedten veszem át és látom, hogy feladója leányom. Szerintem 10 éve nem küldtünk egymásnak hagyományos levelet. Nagy örömömre a borítékban 3 levél volt: feleségemtől, lányomtól és fiamtól. Örömmel és meghatottan habzsoltam a sorokat, remélem, a többi kikötőben is ér hasonló meglepetés.

Nagyon sok e-mailt kaptam barátoktól, mindet nagyon köszönöm. Nincs esélyem őket egyenként megválaszolni, ebben a naplóban igyekszem válaszolni.

Szombaton 1400-kor rajtoltunk és azóta megyünk dél-délkelet irányba.  Mi egy magas- és egy alacsony nyomású front között szeretnénk átlavírozni közöttük. A többiek két részben vagy a keleti, vagy a nyugati útvonalat választották.

Tegnap konyhaszolgálatos voltam, társam a másik váltásból Kay, az egyik újonc hölgy volt. Egyrészt nem egy kapkodó idegbeteg, másrészt tengeribeteg lett kábé 5 perccel azután, hogy reggel felébresztettem. Így egykezesben kissé munkás volt, szerencsére a kritikus pontokon mások besegítettek, de így is eléggé elfáradtam estére.

Az idő jó, de elég hűvös van, sőt este kifejezetten hideg, én melegebbre számítottam.

A commpc-t Rióban kicserélték, az addigi levelek elvesztek, ott még működött, aztán máig megint nem. Felháborító, de rajtam kívül mindenki rezignáltan tudomásul veszi.

Támaszpont jelenti: 

Kérem tisztelettel a nyájas olvasókat, ne maradjunk szégyenben, Csaba matróz forogna a hajón a vizes hálózsákjában, ha megtudná, hogy senki sem küldött megfejtést a tegnapi kérdésre! :-)

De térjünk vissza a bloglényegi dolgokra! Jó hírem van, itt van megint a Kánaán, matrózunk 12 órán belül két levelet és 4 posztot is küldött, amiket nemsokára olvashattok. Érdekes, korábban nem érintett témákról is ír, amik bizonyára nem csak az én oldalamat fúrták.  Jó olvasgatást!

Csaba matróz üzeni:

"vegre tudok tudositast kuldeni. Jol vagyok, vitorlazom es vacogok.

A teso hadihajo talalkozot ataludtam, szerencsere senki sem ebresztettfel. A baci engem is legazolt elsok kozott, gyorsan tulestemrajta, rovidesen kuldom a beszamolot.Most epp a Tristan da Cuna szigetek Inaccesible szigete mellett megyunkel par szaz meterre, roppant fura a semmi kellos kozepen. 1528 nm-revagyunk Cape Towntol (37W, 12S).

Ejjel elmentunk a kivilagitott Edinburgh varos mellett, ami t. da Cuna

szigeten van. Fura volt.Jo szelunk van, de borult, hideg az ido, ugy nezek ki, mint egy Michelinbabu."

Edinburgh-ök, ha találkoznak

Támaszpont jelenti:


A mai versenyhírek középpontjában a skót hajó, nevezetesebben a skót főváros neve állt. Az éjszaka közepén ugyanis különös esemény történt: a Tristan da Cunha szigetcsoport közelében az HMS Edinburgh brit hadihajó bukkant fel az Edinburgh Inspiring Capital közelében (először csak az AIS radaron, aztán teljes életnagyságban is) a Déli-Atlanti-óceán közepén. A hadihajó némi eü készlettel is kisegítette a vitorlást, amit a Clipper legénység csokival és egy legénységi sapkával hálált meg a hadihajó kapitányának. 


Az éjjeli találkozás azonban még egy tekintetben is különleges volt egy véletlen egybeesés folytán, aminek szintén köze van a skót fővároshoz. De vajon miért? A válaszokat várom a csaba.matroz@gmail.com-ra vagy a kommentekbe! Guglira fel!!
A megfejtők között az égegyadtavilágon semmit nem sorsolok ki, a nyertes(ek) ajándéka a tudás, aminek valószínűleg nagyon kevesen vannak birtokában a világon :-)

Viharos hírek

Támaszpont jelenti:
Elnézést kérek a nyájas olvasóktól a hosszú kimaradásért, Támaszpont el volt foglalva, és időközben nem kaptunk újabb hírt matrózunktól. De ma! Idemásolom iziben: 


"megvagyok, jol vagyok a Deli Atlanti ocean kellos kozepen (32S, 20W). Eros (25-30 kts) szembeszel fuj allandoan, a vizen 4-5 meteres hullamok. Dolunk, billegunk, huppanunk. Rohadt hideg van. Mar kevesebb, mint 2000 nm
Fokvarosig.
Olvasoimtol elnezest kerek, nincs idom irni, modom pedig elkuldeni. Allatka uzemmodban vagyok. Varom, hogy hosszu leveleket kapjak toletek."


A hírt támaszpont meg tudja erősiteni, és azok az olvasók is, aki az angol napi Race News-okat olvassák. A hétvégén kutya rossz időben, óriási szembeszélben próbáltak haladni a hajók. Ennek meg volt az ára mindenhol, törtek, szakadtak, repültek a felszerelések, kisebb emberi sérülések (egy fejsérülés és bordatörés) is szerepelt a beszámolókban. Az Edinburgh-ön a skippernek kétszer is fel kellett mászni a viharos szélben a 27 m magas árbócra az elszakadt felhúzókötelek miatt. Valamilyen  betegségről is irt Gordon kapitány, ami elkapta a legénység néhány tagját, de már jobban vannak, és nem tudunk róla, hogy Csaba matrózt érintett-e vagy sem.
Egyszóval izgalmas a 3. versenyszakasz és még messze van Cape Town.
A helyezés miatt ne kapjon senki szívéhez, a skót hajó a biztos utolsó helyen viszi a pályakulcsot, ezzel baj nem lehet, legalább nincs stressz, hogy nehogy utolérjék a versenytársak :-)

Titokzatos fehér vonalak

Egy kedves blogolvasó kérdezte, hogy mik azok a függőleges fehér vonalak, amelyek a verseny térképén az Atlanti-óceánon látszanak. A válasz:
Az első, rövidebb vonal a "Scoring Gate" (pontszerző kapu), ami már az előző szakaszon is volt.  Ilyen "kapu" minden versenyszakaszon lesz, az első három hajó, amely áthalad rajta, plusz pontokat kap. 
A második és harmadik, párhuzamos függőleges vonalpár az "Ocean Sprint"-et jelzi, ilyen is volt az előző szakaszon is. Itt az a hajó kap plusz pontot, aki a két jelölt hosszúsági fok közötti távot a leggyorsabban teszi meg.
És egy kép a riói rajtról:

Képek az első szakaszról

Támaszpont jelenti:

Gondolom már sokan vártátok az illusztrációkat is Csaba matróz naplóbejegyzéseihez. Jó hírem van: Csaba matróz Rióban feltöltötte az eddig a hajón készített képeit a Picasára, lehet mazsolázni! A Race 1 képeit ITT, a Race2 képeit pedig ITT nézhetitek meg.
Sajnos feliratozni nem maradt ideje.

Válasz olvasóimnak, halak, madarak, csillagok

2011. szeptember 7.

Meghatódva olvastam, hogy több helyes megfejtés is érkezett a feltételezett 3. váltás nevét illetően.  Igen, a helyes válasz a Tatties, ami tört krumpli és a skót alap-étrend része. Köszönetem a válaszért Huginak, Gábor kapitánynak és Balázsnak, akit ismeretlenül is üdvözlök.

B. Gábor kérdéseire a válaszok:

Fogalma sincs senkinek, mi okozta az impeller korai halálát. Nincs tudomásom a lehetséges előjelekről és bár egyszer úton Rio felé ismét szemügyre kellett vennünk, ha lehet, nem gyakran tenném, mert felette kényelmetlen a hozzáférés.

Bár a versenyre az ISAF Racing Rules az irányadó, amit – töredelmesen bevallom – nem ismerek, rajtuk kívül – szuperponálódva rájuk – vannak a Clipper RTW Race szabályok. Ezek értelmében:

Büntetés nélkül használható a hajómotor szükséghelyzetben – üresbe tett sebességváltóval - akkumulátor töltés céljából. Nem kell naplózni, jelenteni – a legénység és a skipper integritására van bízva.

Ha a motort a hajó helyzetváltoztatására használjuk – MOB, kényszerített kitérő, evakuáció, segítségnyújtás, stb. – feljegyezzük a hajónaplóba a manőver kezdetének koordinátáit és időpontját. A manőver  befejeztével visszatérünk az eredeti pontra és vitorlával folytatjuk az utat. A versenyidő a manőver idejével korrekcióra kerül.

Az egyik, számomra lenyűgöző látvány éjszaka a nyomdokvízben foszforeszkáló planktonok. Általában pillanatnyi villanások, de tömegével. Van azonban, amikor egy vekni nagyságú világító pacni látható. Hogy az vajon mi lehet?

 Az Egyenlítő fölött időnként megjelent mellettünk egy-egy delfinraj. A sebességük, mozgásuk harmóniája minden esetben elkápráztatott, gyönyörűek.

A szárnyas halak (repülő halak) egyszerűen túlvilágiak. Kicuppannak a vízből, repülnek 20-40 métert, majd visszatérnek a vízbe. Mindezt nagy eleganciával teszik. Eddig fel nem fedezett okból néha a fedélzeten landolnak, rosszabb esetben elütve a legénység valamelyik tagját. Eddig valamennyiüket visszadobtuk, pedig állítólag marinálva finom étekül szolgálnak.

Brazília partjai közelében megjelentek a bálnák. A társak a hajón teljes eksztázisban voltak tőlük. A tények, ahogy én láttam: szokatlan habfolt a vízen, pára-kilövellés, majd 1.2 másodpercig egy barna hát, kiálló uszonnyal. Not exactly Moby Dick.

Aztán vannak a madarak. Itt a tudományom teljes csődöt mond. Művelt társaim szerint petrel és gannet típusúak. Lelkes olvasóimra bízom, hogy felvilágosítsanak mibenlétükről.

Ahogy haladtunk dél felé, úgy változott meg az égbolt. Eltűntek az ismert alakzatok, jöttek helyettük újak. Legtovább a Göncölszekér tartotta magát, de az is fura helyzetben. A többiről fogalmam sincs, de gyönyörűek.

Közel, mégis távol – tajtékos napok

Csaba matróz naplójából

A szerencse továbbra sem mosolygott ránk. A hőn remélt nyerő változás – délnek megyünk, aztán hátszéllel nyugatnak – nem következett be. Némi félhátszél után ismét szembeszél. Amely aztán az elmúlt két napban viharrá fajult. Sosem tudtam megítélni Beaufort fokozatokat, de azt hiszem sok volt. A kapitány „gale force”-t emlegetett. Különböző bátorság-próbákon teszem túl magam, vállalom-kérem a hajóvezetés lehetőségét akkor is, amikor félek tőle. Sötétben, nagy szélben, nagy hullámok között van is mitől. Viszont szép lassan úrrá leszek rajtuk.

A skipper ma azt mondta, hogy nem voltam teljesen ügyetlen az elmúlt két napban (ez kábé az Oscar-díjnak felel meg). ettől az arcom mérete kicsit nagyobb lett, de még mindig szerénységünket fejlesztjük. Rákérdeztem, hogy mégis milyen idő, tengerállapot volt. Beaufort 8 szél, 9-es befúvásokkal (én 36 csomós szélsebességet láttam legmagasabb értéket a műszeren, de bevallottan nem erre összpontosítottam), a tengerállapot „nagyon durva” (very rough), ami 4-5 méteres hullámokat jelentett.

A hajó kormányozása közben az alábbi dolgokra kell egyidejűleg ügyelni:

Tartani a kijelölt menetirányt +/- 5° pontossággal

Ez lehet szigorú irány (steer to course), vagy a szélhez viszonyított legjobb irány (best course to wind).

Előbbi esetet tarkítja, hogy a sofőr a mágneses iránytűt látja és aszerint vezet, a navigátor a térkép szerinti irányt adja meg (jobb esetben a mágneses anomáliával korrigálva), viszont az áramlás és a hullámzás hatását – valljuk be itt férfiasan – legjobb esetben is hasraütéssel tudjuk figyelembe venni.

Utóbbi esetben szemünk, fülünk, arcbőrünk segítségével próbáljuk eltalálni a szélhez viszonyított legjobb irányt és annak változását.

Elérni a pillanatnyilag lehetséges legnagyobb sebességet

Az adott 10° tartományon belül kell megtalálni a maximumot. A kockázat itt az, hogy a sebesség csalfa démona pillanatokon belül elviszi a gyanútlan hajóst a kívánatos útról, majd amikor az feleszmél, csak út/sebesség veszteség árán tud visszatérni.

Meglovagolni a hullámokat

Ezt nem csak az öröm kedvéért tesszük, bár annak sem utolsó, sőt. A jól elkapott hullámon csúszva sebességet nyerhetünk és egyben elkerüljük a hajó hatalmas csattanással történő beleesését a hullámvölgybe. A beesés egyrészt nem tesz jót sem a hajótestnek, sem a kötélzetnek – képzeljük el, amint 30 tonna esik két emeletnyit – másrészt emlékezzünk arra, hogy pár órával ezelőtt, mikor pihenőben voltunk, mekkora gyökérnek gondoltuk azt, aki éppen a kormánynál állt és az ügyetlensége miatt majd’ kiestünk az ágyból.

A kommunikációs pc-nk néhány napja feladta a harcot és buta hibaüzenettel az arcán („boot sector read error”) néz maga elé. Üzenetek, hírek se hozzád, se tüled…

Az elmúlt 24 órát olajfúró tornyok és tankhajók közti szlalomozással töltöttük. Éjszaka az egész kísértetiesen néz ki: 10-40 mérföld távolságban nagy fények körös-körül. A tengeg mélysége ezen a környéken 20 mérföldes távon belül 5000-ről 100m-re csökken. A víz színe kékről türkizre változik, és megjelennek a bálnák, akiknek ez a környék a táplálkozási és szaporodási helye.

Csaba matróz üzeni

Támaszpont jelenti:
Csaba matróz üzeni mindenkinek, hogy köszöni a baráti leveleiteket, mindet olvasta Rióban és nagyon jólesett neki az érdeklődésetek. Sajnos tegnap egész nap egy szponzorvitorláztatáson kellett asszisztálnia, ezért nem jutott már arra ideje, hogy válaszoljon nektek, és megértéseteket kéri. Telefonon beszéltünk vele, jól van, tudott kicsit pihenni Rióban (olvashatjátok később), és lelkesen vág neki a déli Atlanti-átkelésnek.
A mezőny 2 órája elrajtolt Rió elől Cape Town felé, az Edinburgh a 9. helyen. Mostantól lehet drukkolni, hogy legalább egy helyet javitsanak ezen a szakaszon is!!!!!
A következő posztokban Csaba matróz beszámolóit olvashatjátok még az előző szakasz végéről.

Az Edinburgh befutott Rióba!!

Támaszpont jelenti:
Csaba matróz egy fél órája telefonon bejelentkezett, miután szerencsésen befutottak Rióba a 9. helyen! Atlanti átkelés kipipálva!!!
Jól van, az utolsó napokban egy hatalmas viharba kerültek, amiben ő kormányzott 5 méteres hullámok között, és  remekül helyt állt.Azért nem tudott hirt adni egy ideje, mert behalt a fedélzeti PC, remélhetőleg Rióban orvosolják a problémát. Egyelőre a brazil hatóságok nem engedik őket belépni az országba, csak a kikötőbe, reméljük, amint ez megtörténik, tud majd emailt küldeni nekünk.

Már közel a riói befutó

Itt a támaszpont:

Elnézést kérek a két napja tartó „rádiószünet”miatt,  Csaba matróz felől nem kaptunk újabb hírt (feltehetően el van foglalva a brazil partoknál levő hajók és olajtornyok kerülgetésével), támaszpont pedig nem volt blogközelben.  Már nem kell sokat várni, a ma reggeli állás szerint már csak 73 tmf-re van a skót hajó a befutóig, remélhetőleg este már a riói beachen hörpölgetik a koktélokat a jól megérdemelt steak után. Addig is drukkoljatok még az utolsó mérföldekre, jó eséllyel nem utolsóként futnak be!!

Vacogás az Egyenlítőn

Csaba matróz naplójából:

2011. augusztus 28.
Az Egyenlítőt egész másképp képzeltem el és jócskán tartottam is tőle.
Függőlegesen tűző nap, álló, remegő levegő, délibáb, olajos víz, álló
hajó.  Szerencsére ebből szinte semmit nem észleltem, ha nem is az ideális
irányba, de haladtunk.
A furcsaság este kezdődött. Ahogy közeledtünk a 0° szélességi körhöz, úgy
hűvösödött naplemente után a levegő. Míg korábban az éjszakát egy szál
pólóban ki lehetett bírni, most pulóverre és/vagy széldzsekire volt
szükség.
Az Egyenlítőn 211. augusztus 26. 0051 (UTC) időpontban a 28° 47’.208 W
hosszósági foknál léptük át. A barátságtalan időpont ellenére mindenki a
fedélzeten volt. Az ünnepélyes pillanatban csattogtak a fényképezőgépek,
hogy helyzetjelző képét megörökítsék. Paul beöltözött nagyon tréfásan
Neptunnak, amiből semmit nem láttunk, felolvasott valami nagyon tréfásat,
amiből semmit nem hallottunk. Megittunk 2 cent viszkit, dobtunk csokit
ajándékba Neptunnak a vízbe, majd sürgősen visszamentünk aludni.
Másnap vártuk a büntető meleget, hál’istennek nem jött. Estére viszont
minden eddiginél hűvösebb lett. Aztán tegnap és ma ismét squalls,
záporfrontok. Gyorsan jön, kíméletlen, bőrig áztat. Elmegy az egyik, jön a
másik. Állandóan nedves holmiban vagy. A kinti hűvös dacára bent átkozott
meleg és büdös van, nem kis részben a legénység mérhetetlen ostobasága
miatt („Jaj, ne nyissunk ablakot mert bejön a víz és elsüllyedünk”, ezért
ahogy leérünk rögtön ömleni kezd rólunk a víz.
Augusztus 24. 1030 óta azonos csapáson (bal) haladunk széllel szembe
210-225°W irányba. Az állandó dőlés és bukdácsolás egyre jobban próbára
teszi a türelmünket, várjuk nagyon, hogy Rioba érjünk.
Amikor rám kerül a hajóvezetés, azt nagyon élvezem, bármilyen mostoha
körülmények között.