Matróz a szárazföldön #1 – első órák, napok az Aranyparton

2011. december 21. 2100

Péntek délben a hajóm elment, én ottmaradtam. Szerencsére nem egyedül, hanem családommal. Elmentünk a szállásunkra, hogy ők is tudjanak zuhanyozni a sok órás repülőút után. Útközben megálltunk dobozt venni. Ez azt hiszem, igényel némi magyarázatot.

Változatos körülményekre, óceáni hajózásra, majd szárazföldi utazásra nekem nem sikerült kevés holmit csomagolni. Kikötés után viszont a hajózó felszerelésem feleslegessé és kényelmetlenné vált, mert egy földrészen át értelmetlen utaztatni, másrészt a légitársaságok aranyárban szállítják a nagy batyut.

Már Új-Zélandon elkezdtem a felderítést. Belebotlottam egy csomag-továbbító ügynökségbe, amely mindegyik nagy szállítóval – TNT, FedEx, UPS, stb. – kapcsolatban áll. Az előzetes gyanú beigazolódott: ha egy dobozba beleférek: 450 NZD, ha kettőbe, akkor: 850 NZD a tarifa. Viszont ott van már holnapután. Mondtam, nekem jó lesz 6 hét múlva is, csak legyen negyedáron. Sajnos, ilyen opció nincs.

Gondterhelten spekuláltam Új-Zélandtól Ausztráliáig, majd lányom tanácsát követve elballagtam a Gold Coast postahivatalába. Már a megtalálása sem volt egyszerű. A M. Kir. Postán edzett ügyfélként szorongva hebegtem el az ügyintézőnek, hogy miben sántikálok és már készültem, hogy barátságtalanul közlik: „Ilyen szolgáltatás nincs, ha nagyon akarom, vágjam fel a holmimat levélpostai boríték méretűre és adjam fel mind az 1,300 borítékot, de mivel ez kereskedelmi mennyiség, szükség van az Iparkamara támogató jóváhagyására, de az csak két évente ülésezik és az utolsó ülés múlt héten volt.”

Ehhez képest: az ügyintéző kedves, tájékozott, segítőkész. Ha beleférek 20 kg-ba és a csomag legnagyobb körfogata nem haladja meg a 140 cm-t (mért pont annyit???), akkor hajóval kevesebb, mint 200 AUD a díj. Ez sem kevés, de legalább nem haladja meg a holmi értékét. Nyitvatartás, fizetési mód tisztázása, majd a kérdés: lehet Önöknél ilyen méretű dobozt venni? Sajnos nem, a legnagyobb méretű dobozunk is csak fele ekkora. Mások árulnak ilyet? Persze.

. Felhívjuk őket még a vízről, igen, van hely.

Meriton Apartments. Vadonatúj, tiszta, királyi méretű és itteni mértékkel mérve elfogadható árú szállás. Konyha teljes felszereléssel, mosógép, szárító. Hifi hangrendszer és  akkora tévé, amekkorát még csak kirakatban láttam.

Az én „szerény” egy hálószobás lakrészem egy csendes tetőkertre nézett, viszont közös lakrészünk a vitorlás kikötőre: az erkélyről láttam a flottánk még bent tartózkodó részét.

Szombaton irány a tengerpart. 20 perc séta után elérjük: ismét a Csendes-óceánnál vagyok, immár gyalog. Korán van még, alig vannak a parton, kissé felhős ég, friss szél. Rövid tanácskozás után délnek indulunk, a Surfers Paradise felé, ami 3 km-re van. A homok gyönyörű, a part tiszta. 500-800 méterenként fürdésre kijelölt partszakasz, felette a Baywatchból jól ismert őrtornyokkal. Senki nem megy a vízbe a kijelölt szakaszon kívül.

Elgyalogolunk a Surfers Paradise-ig. Megfelel a nevének: termetes hullámok vannak. A város a helyi Siófok, ausztrál kivitelben. A legnagyobb különbségek: az épületek mérete (a legmagasabb még épülő vityilló 70 emelet magas), az üzletek, a tisztaság és az árak.

Rövid ebéd, majd gyaloglás vissza. Családtagjaim észlelik, hogy megsütötte őket a nap. Eléggé.

Hazatérés, pihegés, majd vacsora a költői nevű Hog’s Breath (A Kandisznó Lehelete) étteremben.  Otthon kenőcs az égett felületekre, sziszegés, tapintatos jajgatás.

Hétfő reggel irány a vasút, amellyel Brisbane-be megyünk. Amatőr hiba: a vasút állomás mindig valahol a város közepén van - gondoltuk mi. Itt nem. Körülbelül 20 km-t taxizunk Nerangig. Onnan másfél óra Brisbane. Ott az állomástól a szállás úgy 300 m. Majd megszakadunk, mire a csomagjainkkal odacaplatunk. SnoozeInn motel. Gazdaságos. Szobáink az alagsorban, ablakunk a graffitivel díszített, 60 cm távolságban levő szomszédos falra néz. Az ágy mellett oldalazva férünk el, a fürdőszoba mérete vetekszik a Clipper mosdójáéval. Jót derülünk, lerakjuk a holmit és irány a város.

Brisbane-ről tévesen azt hittem, hogy egy álmos kisváros. Majdnem: 2 millió lakosa van, a folyópart tele van felhőkarcolóval, gyorsforgalmi utak, felüljáró rendszerek tömege szabdalja.  Igazi metropolisz, ozzi kivitelben. Amúgy: ízléses, tiszta, nyugodt.

Vacsora egy vietnámi étteremben, majd korai takarodó, mert másnap indulás autóval az Outback-be, magyarul az isten háta mögötti préribe, sivatagba, legelőkre.  

Elismerés és köszönet – Getronics

2011. december 20. 2200

Négy és fél hónap és 108 tengeren töltött nap alatt, 20,450 mérföldön, 37,000 km-en át szolgált a Dell Latitude 2120 notebook. Hősiesen. Bevallom, nem számítottam rá. A számítógépek, elektronikus eszközök számára legkegyetlenebb körülmények között működött rendületlenül: forróság, hideg, nedvesség, rázkódás, ütések.

Kicsapódott rajta a pára, csöpögött rá a víz.  Nekiütődött kemény tárgyaknak. Bírta, ma is működik remekül.

Köszönetem érte Péternek és munkatársainak.

Elismerés és köszönet – Jóhajó

2011. december 20. 2200

Négy és fél hónap és 108 tengeren töltött nap alatt, 20,450 mérföldön, 37,000 km-en át szolgáltak és védtek a MarinePool öltözékei éa a Dubarry csizmák. És jól szolgáltak, várakozásomon felül jól.

Mindenki kiszámolhatja saját vitorlázási szokásai alapján, hány év alatt hajózik ennyit. Én az időtartam szerint 5, távolság szerint 10 évre becsülöm. Ennyi idő alatt ki is mennek a divatból…

A MarinePool holmik emelt fejjel állják meg a helyüket a Henri Loyd, Musto, Helly Hansen, Gill és hasonló márkák világában, a Dubarry pedig holtversenyben a Musto HPX-szel, a többiek nem játékosok.

Köszönetem Évának, Vajknak, Zolinak a segítségért és támogatásért. 

A Csendes-óceánon #6 – vége

2011. december 16. 2200

Nyájas Olvasóim, matrózotok célba ért: kikötött, elvégezte utolsó karbantartási munkáit majd leszállt hajójáról, amely négy és fél hónapon át az otthona volt. Célját elérte, megérkezett. Megkönnyebbült, de érzelmei majdnem annyira hullámoznak, mint a vizek, amelyeken néhány napja még hajózott. Nem volt könnyű ott lenni, nem volt könnyű otthagyni. Majd ha lesz már távlata, írok összefoglalót. Tárgyilagosan személyeset, vagy fordítva. Ma még túl közel van.

Az utolsó 36 óra még próbára tett bennünket. A nagy zivatar után csalóka nyugalom, majd hirtelen feltámadó gonosz nagy szelek jöttek. Aztán napsütés, csihadó szél. A helyzetjelentésből, amit kaptunk, kiderül, hogy hetedik helyen vagyunk. Örülünk, egészen addig, míg meg nem látunk mögöttünk egy dagadó spinakert, amely egyre növekszik. A másik csapáson jönnek,  gyorsabbak, mint mi. Nem tudunk csapást váltani, az ok részleteitől megkímélem olvasóimat. Végül befutunk előttük. Homlok letöröl.

A Southport Yacht Club parádés fogadtatásban részesít  bennünket: ajándék strand-csomaggal és pompás vacsorával kedveskednek. A kiéhezett farkasfalka jóllakott óvodások gyülekezete hozzánk képest. Imádom az ozzikat.

Egy nap a fedélzet alatt: hajómotor, víztisztító, generátor. Még mindig érnek bennünket meglepetések, de férfiasan viseljük. Másik nap a fedélzeten: csörlők. Most fizetődik ki a Taurangában végzett munka: sokkal kevesebb a tennivaló  velük, mint bármikor korábban.

A legénységünkre rossz idők jártak: szerda reggel öten voltak kórházban a hajónkról: Paul – sérv, Barry – sebfertőzés, Karen – sípcsontseb, David – kézgörcs, Jess – torokgyulladás. Gordonnak családi okok miatt haza kellett repülnie, indulás előtti napon jön vissza.

Tegnap  este elbúcsúztam azoktól a társaimtól, akikkel július óta együtt voltam. Néha elcsuklott a hangom…

Ma délelőtt megérkezett feleségem és gyerekeim. Július 31-én láttuk utoljára egymást. A legnagyobb öröm ismét együtt lenni.

Aztán a CV1 Edinburgh Inspiring Capital elindult Coomerába hajó-kiemelésre. Nélkülem. Az utolsó kötelet én oldottam el. Nehéz lett volna megszólalnom, de nem kellett.

A következő 4 hetet családommal együtt Ausztráliában majd végül Új-Zélandon töltöm.

Szeretett Olvasóim! Köszönöm a figyelmeteket, az érdeklődéseteket, a biztatást, az aggódást, a szurkolást.

Még nem döntöttem el, hogy utam szárazföldi részéről is beszámoljak-e, hiszen a matróz a tengeren matróz csak.

Kedves Olvasóim! Jó néhány ígéretemmel adós vagyok, de azoktól eltekintve bíztatlak benneteket, kérdezzetek, érdeklődjetek, hogy miről írjak. Ez egyben teszt is…

És a rend kedvéért – mert a  jó barátság alapja a pontos elszámolás: 20,450 mérföld, 108 nap a tengeren.

ps: a véletlen hozta így – ez a 100. bejegyzés a blogban.

pps: ezzel kellett volna kezdenem – őszinte hálás köszönetem a támaszpont parancsnokának és hiradótisztjének. 

CÉÉÉÉÉÉÉÉL!

Támaszpont jelenti:


Csaba matrózunk épségben befutott tegnap az Edinburgh Inspiring Capital fedélzetén Gold Coast-ra! Ezzel véget is ért számára a verseny Kelet-Ausztráliában. Ennek tiszteletére a skót hajó eddigi legjobb helyezését érte el,7. helyen futottak be, gratulálunk!!!! Matrózunk útját innentől a szárazföldön ill. a levegőben folytatja majd :-)
Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ír beszámolót személyesen, ha pedig hazaért, tart személyes élménybeszámolót is.


Szolgálati közlemény:


Kedves Olvasók, Követők, Drukkolók, Barátok, a Clipper véget ért apukám számára, és így az én támaszponti szolgálatom is befejeződött.... Innentől ismét Csaba matróz ír majd nektek a blogon, amíg haza nem ér. Kis családunk itthon maradt három tagja ma útra kel, hogy ellenőrizze, hogy apukám nem szállt-e vissza stikában a hajóra :-) Január közepén térünk haza mindannyian a déli féltekéről. Mindenkinek nagyon szép karácsonyt, jó pihenést az év végére és boldog új évet kívánok! 


Támaszpont :-)

A Csendes-óceánon #5 – árokugrás

Sziasztok,

velhetoleg-remelhetoleg ez az utolso bejegyzes a vizrol. 170 nm-re vagyunk
a celtol, hon remelem, hogy holnap odaerunk.

2011. december 12. 0700

A futamokat megelőző napon legénységi eligazítás van valamennyi hajó legénysége számára közösen. Többnyire Geoff Bailey versenyigazgató, távollétében Justin Taylor, a helyettese tartja. A résztvevők száma alkalomról alkalomra fogyatkozik. Eleinte megtöltöttünk egy kisebb kultúrházat, legutóbb elfértünk volna egy közepes osztályteremben. Szerintem nemsokára elérkezik a pillanat, mikor már csak 10 USB meghajtó és egy cédula „Geoff, másold rá az előadásodat légy szíves!” felirattal lesz jelen.

Tartalom: előző szakasz áttekintése, kihajózás, (majom)parádé vitorlázás, útvonal, várható időtartam, érkezés, időjárás, stb. 

Szó esett a Déli-óceánon szenvedett sérülésekről. A döntő többséget a bordatörés, -repedés képviselte, utána a húzódások, zúzódások következtek. A sérülések jelentős része az első 48 órában történik.

Minden alkalommal szóba kerül, hogyan lehet legkönnyebben tengeri betegnek lenni. Előmozdítja: előző este fogyasztott erősen fűszeres étel, sok ital, kevés alvás, kevés fogyasztott víz, napszúrás, be nem vett tabletta.

Amikor az útvonal ismertetésére került sor, Justin így mutatta be: „Egy rövid ideig észak felé kell menni Új-Zéland partjai mentén, a tetejénél élesen balra kell fordulni és aztán átugrani az árkot. Az”árok” a Tasmán-tenger Új-Zéland és Kelet-Ausztrália közti szakaszára vonatkozik. Nem nagyon széles, mindössze 1,000 nm.

Körülbelül 3 napig tartott, míg felszenvedtük magunkat a 260 nm hosszú szakaszon. Azóta ugorjuk át az árkot, kitartó szembeszélben. Ma (hétfő) reggel már kevesebb, mint 300 nm van vissza. Reggel a váltás vége előtt kaptunk egy irgalmatlanul nagy zuhét, nehogy sósan kelljen nyugovóra térnünk.

A nyomorúságos időjárás visszagondolásra késztetett. A Rio óta tartó közel 15,000 mérföld alatt háromszor két napnyi napsütés volt a vízen. Nem nevezném kifejezett napfény-vitorlázásnak.

Tegnap éjjel teljes holdfogyatkozásnak lehettünk tanúi. Azt hiszem, az óceán közepéről igazán zavartalan látványban volt részünk, lenyűgöző volt.

A Csendes-óceánon #4 – vérengzés a fedélzeten

2011. december 11. 1700

Az  emberből úgy látszik, sosem hal ki a halász-vadász-madarász ösztön. Két társam is a legénységből hozott magával horgász felszerelést. Sosem hittem, hogy egy jó tempóban haladó hajó mögött pilinckázó horoggal lehet bármit is fogni. Tévedtem.

Először John, a szervátültetés professzorának horgára akadt egy dorádó, de a ravasz jószág az utolsó pillanatban kiszabadította magát.

Tegnapelőtt Barry vetette ki horgát, ami egész nap úszott mögöttünk. Az este 10 órás váltásra készülődve izgatott kiabálást hallok: „Egy kék tonhal!” És tényleg, egy 5 kg körüli jószágot vonszoltak a fedélzetre. Nem tudom, hogyan beszélték rá, hogy feljöjjön a fedélzetre. Talán további szalámi-darabok ígéretével, merthogy az volt a csali.

Mire én a fedélzetre értem, már nagyon csendesen nyugodott egy számára alulméretezett vödörben. A kérdésemre, hogy hogyan vetettek véget vízi létének, a válasz az volt, hogy sehogy, mert kiemelés után el voltak foglalva egy manőverrel, és mire visszatértek hozzá, már nagyon csendes volt. Kilehelte a lelkét, illetve kopoltyúsok esetében ez valószínűleg képzavar.

Átvettük a váltást és Barry és Rich nekilátott a potykát feldolgozni. Vaksötétben, lámpa nélkül , a munkatér egyik sarkában egy irgalmatlan nagy késsel elkezdték darabolni. A kormánynál álló David aggódva követte a bokájánál zajló eseményeket. Csak azt kérte, hogy: a) a csizmája a lábszag mellett ne legyen halszagú is, b) az ő lábát ne vágják le bokából.

A művelet minden kételyem dacára sikerült. Másnap ebédre sült tonhal volt. Én sajtos tekercset kértem.

Más. Fogyatkozik a hadra fogható legénységünk. Paul szert tett egy lágyéksérvre. Partot érve valószínű műteni kell, a következő szakaszt Quingdaoig ki kell hagynia, a földkerülő útja lyukas lesz. Karen megerőltetett-elszakított egy izmot a válla körül, munkában erősen korlátozottá vált.

A futam előtti eligazításon – erről később még szó esik – elmondták, hogy Taurangában a kórházban 17 CÍlipper-sérültet láttak el. Egy idő után tréfásan Clipper-osztályt nyitottak. A szám a befutó legénység nagyjából 10%-a.

Ausztralia keleti partja fele

2011. december 7. 2200
Negyedik napja vagyunk ismét vízen. Vasárnap, a rajt napján reggel duci sötét fellegek csüngtek az égen, majd jókora eső érkezett belőlük. Jóllehet a vitorlázás vizes sport, az esős indulás nekem mindig kedvemet szegi. Szerencsére mire megreggeliztem, lezártam a batyumat, kijelentkeztem a szállodából, az eső elállt.
Délelőtt még utolsó munkálatok a hajón, aztán indulás. Ennek sajátos rítusa van.
Először díszfelvonulás (sail parade), >> (double chevron = kettős nyíl) formátumban, amit ez alkalommal mi vezettünk. Ilyenkor a nagyvitorla fent van ugyan, de motorral haladunk. El tudom képzelni, hogy a partról, nézőhajóról, levegőből ez látványos lehet.
A felvonulás végén, a hajózási csatorna bejáratánál viszki-áldozatot mutattunk be a maori harcos vízben emelt szobránál. Utána kivonultunk a rajt területre.
Minden futam egy pályaverseny-félével kezdődik. Ennek még egy 1,400 mérföldes rövid futam esetén sincs sem értelme, sem jelentősége. Valószínű, hogy a nézők szórakoztatására és az újonnan csatlakozott legénység lelkesítésére szolgál (a régiek rezignáltan látnak neki). A Clipper média-buzgómócsingjai roppant nagy feneket kerítenek neki, pedig szerintem az égegyadta világon semmi jelentősége. Viszont rendkívül alkalmas arra, hogy a pályaversenyzéshez nem szokott legénység és az arra nem tervezett hajók remekül összetörjék egymást, mint az történt a 2008-2009 verseny alatt Cape Town előtt, ahol a Cork legázolta a Hull & Humbert.  Lett is belőle 1 illetve 2 hetes késedelem az érintett két hajó esetében. Megérte.
Mi most atrocitás nélkül megúsztuk és a harmadik pályajel után elfoglaltuk biztonságos és jól megszokott helyünket, ügyelve arra, hogy hátulról senki ne veszélyeztessen bennünket.
Természetesen az errefelé szokásos hátszél helyett fürge 20+ csomós szembeszél fogadott bennünket, ami a hajó dőlésével, bukdácsolásával járt. Indulásnak ez nem a legelőnyösebb, a legénység kevésbé cserzett része le is lombozódott rögtön, nem könnyítve meg a talpon maradottak dolgát. A szembeszélhez aztán hamarost eső is társult, meg persze hideg. Nem növelte a harci kedvünket.
Taurangától Új-Zéland északi csücskéig ugyan csak úgy 260 nm a távolság, de szembeszélben és a parttal párhuzamosan nyögvenyelősen tudtunk csak haladni. Volt nagy, 30+ csomós szél, volt órákig teljes szélcsend, voltak jókora zivatarok, dörgéssel-villámlással. Olyan nem volt, ami gyorsította volna a közeledésünket a cél, Gold Coast, AU felé.
Ma – szerda – délutánra értük el a North Cape-et és amikor ezt írom, a Three Kings szigetek mellett megyünk. Ezzel a hátralevő távolság ~ 1,000 mérföld, reggelre remélhetőleg a távolság három számjegyű lesz.
Akit netán még foglalkoztat a kérdés, hogy mire vonatkozik a címbéli száz felett, annak elmondom. Nem a sebességünkre, sem az életkorunkra. A rajt napja a  100. vízen töltött napunk volt.

Sent from my HTC

1, 2, 3.... Rajt 6!

Támaszpont jelenti:


Kedves Olvasók, jelentem, a flotta a mi indőnk szerint ma éjfélkor elrajtolt Taurangából! Ez immár a verseny 6.  rajtja volt! hihetetlen... ez lesz azt hiszem a legrövidebb versenyszakasz, elvileg 8-10 nap alatt át is kelnek a Tasmán-tengeren és befutnak Gold Coast kikötőjébe Ausztrália keleti partján.
A rajt meglehetősen viharos időben történt, és rögtön széllel szemben kell haladniuk, valamint az időjárás előrejelzés sem sok jót ígér, tehát fel kell kötni a Gore-Tex-et a legénységnek. 
Drukkoljatok nagyon, ez Csaba matróz utolsó versenyszakasza!

Tauranga, Új-Zéland – parti időtöltés

2011. december 3. 2000

Összefolynak a napok: reggeli, irány a kikötő, hajó-karbantartás. Rengeteg dolog adódik: vitorlák, kötelek, szerelvények. Mindegyik több embert igényel és sok vacakolást.

De volt szabadnapom is. Cimborámmal, Daviddel és látogatóban levő szüleivel csütörtökön  kirándultunk Rototuába. Innen kábé 50 km-re van, és egy roppant fura vulkanikus képződmény: gejzír, forró, bugyogó sártavak, kéköves gőz mindenütt. Megnéztünk egy maori skanzent és folklór bemutatót is. Ahogy David mondta, „kissé turistás volt”, de nem bántóan. Viszont naggyon drága, mint általában minden errefelé.

Ja, várost is néztem. Úgy két-három órát gyalogoltam Taurangában és azt gondolom, mindent láttam. Unalmas, ámde makulátlanul tiszta hely.

Feltöltöttem képeket, itt láthatók.

https://picasaweb.google.com/102408831365999653863/Leg3?authuser=0&feat=directlink

https://picasaweb.google.com/102408831365999653863/Leg4?authuser=0&feat=directlink

Sajnos nem volt időm felcímkézni őket, ezért sokat bízok az olvasók fantáziájára. Kis segítség: A Leg 3 album a Cape Town előtti-alatti, a Leg 4 a Tauranga előtti-alatti képeket tartalmazza. Jellemző, hogy Geraldtonban nem készítettem egyetlen képet sem.

Holnap reggel indulunk Kelet-Ausztrália, Gold Coast felé. „Csak” 1,400 mérföld, semmiség az idevezető távhoz képest. „Hegynek felfelé”, szembeszélben fogunk menni, már megint. Ha szerencsénk lesz, 8-10 nap alatt ott leszünk.

És a könyvelés:

Geraldton – Tauranga: 4,302 nm, 20 nap, 17 óra 31 perc. Az egyenleg: 18,837 nm, 99 nap.

A Csendes-óceánon #2 – hogyan lettünk megint utolsók?

2011. november 30. 2000

Kedves Olvasóm, sok munkába került, míg ötödik helyről sikerült leküzdeni magunkat a nyolcadik helyre. Azért nem hátrább, mert két hajónak fel kellett adnia a versenyt.

Hogy  van ez? Megnyerjük az Ocean Sprintet, több esetben a legjobb 12-órás távot futjuk. Mi lehet a baj? Talán a stratégia, vagy a taktika? Ki határozza meg ezeket? Illusztráció az út egy szakaszáról, a manőverekről a kapitány döntött:

Vasárnap hajnalban átestünk a célvonalon. Leparkoltunk, nagyjából elcsomagoltuk a hajót, aztán többünk elfoglalta parti szállását.

Kéjhömpöly: forró zuhany, hajmosás, borotválkozás, tiszta ruha. Másfél óra múlva vissza a kikötőbe, munka a hajón. Néha állva elalszunk. Elérkezik a megváltó este. Alvás ágyban, rázkódás, billegés nélkül. Nem számít – éjjel felébredve úgy támolygok ki a fürdőszobába, hogy kapaszkodom és kitámasztom magam. De aztán ez elmúlik.

Az elmúlt napok szorgos munkával teltek. Generátor, víztisztító, motor. Megadták magukat. Visszaszereltük a motor termosztátját is, amit Madeira környékén, úgy 3 hónappal és 16,000 mérfölddel ezelőtt vettünk ki. Működik – az emberi elme diadala a holt anyag felett – reméljük.

A mai nap csörlő karbantartással telt. Fekete öves, hat danos csörlőmester vagyok. Bármilyet, bármikor, bekötött szemmel, tótágast állva is. Nincs az a megátalkodott jószág, amivel el ne bánnék. Na jó, lehet, hogy van. De nem sok.