Logisztika: utazás, szállás, időzítés
Az L1 tanfolyam 2011. január 22-én 10:00-kor kezdődik és január 29. 16:00-kor ér véget, az L2 pedig január 29. 10:00-tól február 5. 16:00-ig tart. A szemfüles Olvasó már ki is szúrta, hogy itt bizony 1 nap átfedés van. Kérdésemre Thea, a tréning menedzser megfellebbezhetetlenül közölte: az L1 utolsó napján van a túlélési képzés, az azon való részvétel kötelező, arra fogsz menni. Az L2 első napja radarkezelői képzés, az majd valamikor besuvasztjuk valahova. Igenis értettem, kérek engedélyt…
Az hamar nyilvánvalvá vált, hogy Angliáig repülnöm kell, ott pedig valami helyi közlekedési eszközzel kell eljutni Gosportba. Szerencsére egy jótét lélek, aki szintén résztvevő, már korábban beszámolt tréning kalandjairól és a National Express brit Volán járatot ajánlotta.
Elkezdtem keresni az időben és költségekben legkedvezőbb repülési megoldást. Egyszer talán majd ezzel kapcsolatos tapasztalataimról is eszmét futtatok (újabb ígéret), most érjük be annyival, hogy a fapadosok korántsem olcsóak és a magyar királyi légitársaság versenyképes menetrendben és árban is (más kérdés, hogy neked-nekem adófizetőknek ez mibe kerül).
Rövid számolás után kiderült, hogy a kezdés előtti pénteken kell oda- a befejezés utáni vasárnapon pedig visszarepülnöm – ebből adódott a feladat, hogy első péntekre és utolsó szombatra szárazföldi szállást kell találnom. A többi napokra azért nem kell, mert a hajón lakunk.
Rövid repülő- és buszmenetrend illesztési gyakorlat után kiderült, hogy odafelé pénteken Gosportban, hazafelé szombaton a Gatwick reptér közelében célszerű megszállnom.
Gosportban illetve a szomszédos Portsmouthban a szálláslehetőségek széles skálán mozognak, a különbség annyi köztük, hogy egyik drágább, mint a másik. Úgy döntöttem, hogy egy éjszakát kevésbé csillogó helyen is ki lehet bírni, így választásom a Spring Garden Guest House nevű egységre esett. A róla szóló vendég-vélemények erősen szórtak, de ezt a kockázatot vállaltam.
A Gatwick North Terminal közelségében található szállás felleléséhez a http://www.booking.com/ szolgáltatást vettem igénybe. Segítségével sikerült is meglelnem az Ibis Gatwick-et, ami közel is van a terminálhoz és elfogadható az ára is. Szóval, némi kotorászás és számolás után interneten megrendeltem és kifizettem a repülő- és buszjegyet és lefoglaltam a szállásokat. Mókás: az internet, e-üzlet, stb. korában minden esetben az utolsó instrukció: kérjük, hogy ezt a jegyet, nyugtát, visszaigazolást, izét nyomtassa ki és hozza magával. Az viszont tetszett, hogy a m. kir. légitársaságnál 36 órával az indulás előtt interneten keresztül ki lehet választani az ülést és ki lehet sajátkezűleg állítani a beszállókártyát (amit persze ki kell nyomtatni). Kúúúl…
Január 20. a csomagolás napja. Azok a nyájas Olvasók, akik régebbről ismernek, joggal kérdezhetik: mi a nagy dolog ebben, utaztál te már messzebbre és hosszabb időre is? Ez valóban így van, de néhány feltételt figyelembe kell vinni. Például, a teljesség igénye nélkül:
Két heti hajózó és civil ruházat kell. Mivel az előrejelzés továbbra is kevéssel 0°C feletti hőmérsékletet jósol, rengeteg meleg holmira van szükség. Ezen túl fel kell készülni arra, hogy elázás esetén legyen váltóruházat.
Lábbelik: papucs, cipő, hajós csizma.
Hálózsák: meleg és vízhatlan.
A táska, zsák vízhatlan legyen, mert a hajóban minden nedves. Nem azért, mert befolyik a víz (amúgy befolyik minden hajóba), hanem a kicsapódó párától. A ruházat egyes elemeit célszerű fajtánként légmentesen záródó nejlonzacskókba tenni.
A repülőgépre 2 poggyász adható fel, össztömegük nem haladhatja meg a 23 kg-ot. A kézipoggyász nem lehet a megadottnál nagyobb méretű és tömegű.
Néhány kupacba összeválogattam a holmit és egy hajós zsákba, egy vízálló táskába és egy kis hátizsákba elkezdtem begyömöszölni őket. A hálózsák kapásból félig megtöltötte a hajós zsákot. A csizmáról nagyon hamar kiderült, hogy ő lábon fog utazni, mert nem fér be. Végül néhány cucc kimaradt az olimpiai keretből, de vállalhatónak tartottam, viszont a táskát be lehetett. zárni. Mérlegelés: a két batyu 21.8 kg, hurrá, még 1 kg tartalékunk van. A hátizsák 6 kg körül lehetett. Mielőtt öntelten gyönyörködni keztem volna művemben, óvatosságból kipróbáltam, hogy tudok mindezen batyúval mozogni. Hááát… Legyen elég itt annyi, hogy mozgásom sokat veszített kecses könnyedségéből. Amúgy ez a málha saját tömegem 40%-át tette ki, mindenki kiszámolhatja, hogy esetében ez mennyit jelentene.
Egyébként – és ezt kellett volna először említenem – ez a január 20. elsőszülött gyermekem 30. születésnapja is, amit családi körben ünnepeltünk este.
Péntek reggel 04:00 órakor frissen, üdén, kívánatosan felserkentem, majd 04:30-kor taxival elindultam Ferihegy felé. A reptéren minden simán ment, a gép időben indult, időben érkezett.
A repülőn kíváncsiságból bekapcsoltam a GPS nyomkövetőjét. Az útvonal így nézett ki:
A vége különösen érdekes:
Remélem, hogy tanult barátom, a Pilóta tesz megjegyzést mindannyiunk okulására. Megjegyzem, hogy a legnyugatibb ponton kábé 40 km-re voltam az úticélomtól, de aztán gyorsan távolodtunk tőle.
Gatwicken azonnal megtaláltam a NatEx pultját. Kérdezem, hol fog állni a busz. Nézi a hölgy a jegyemet, majd odaszól a diszpécser embernek, hogy ittennek az Portsmouthba megy, de az ő járatáig van még két óra. Ember mondja: ha akarok, mehetek korábbi busszal is. Akarok. Az persze nem úgy van, hogy hopp, innen egyenest Portsmouthba megyünk: először elmegyünk Heathrowra, majd ott matrózunk átszáll egy következő buszra. Persze ide is korábban értem, mint amire jegyem volt, de itt is segítségemre voltak. Az útvonalak a szárazföldön:
Külön vicces a Heathrow-keringő:
És a teljes útvonal:
A buszozás kellemes napsütéses időben telt, bámultam az angol vidéket.
Délután 4 körül értünk Portsmouthba. Ott szerencsésen egy kupacban van a vasútállomás, a buszpályaudvar és a kikötő. Míg a busztól a kompig elcepeltem a batyúmat – néhány száz méter lehetett – megérett bennem az elhatározás, hogy szégyen-nem szégyen, Gosportban taxival fogok menni a kikötőtől a szállásig, pedig a térkép alapján közel vannak. Jó döntés volt.
A Spring Garden Guest House teljesen megfelelt a leírásoknak: kissé régimódi, lepusztult de tiszta hely. Tiszteletre méltó korú és megjelenésű hölgy fogadott, Heather (Hanga mama), aki elkvártélyozott.
Lehajigáltam a holmimat és gyalog nekivágtam, hogy megtaláljam a Clipper fészkét és a bentlakókat. Némi gyaloglás után oda is értem, örvendeztünk egy sort, hogy végre az e-mail címekhez arcok is tartoznak, majd megegyeztünk, hogy másnap reggel nekem jelenés az elsősegély tanfolyamon.
Kezdtem éhes lenni, mert eladdig összesen 2 gumiszenya volt a táplálékom. Találtam egy olyan kocsmát, ahol ennivalót is adtak. Nem akartam nagy falatozást csapni, ezért tavaszi tekercset kértem, gondolván, azzal nagyot hibázni nem lehet. Ez súlyos tévedésnek bizonyult. A sör viszont – Sharp's Doom Bar – nagyon jó volt, kárpótlásként a rossz kajáért le is csurgattam 2 korsóval.
Mára ennyi, Csaba matróz standing by.
Posts
