Leg 2, Race 3 – Irány Fokváros – keresztül az Atlanti-óceánon visszafelé

Csaba matróz naplójából:

2011. szeptember 12.

Péntek reggel visszaköltöztem a szállodából a hajóra. Ennek előfeltételeként előző este újra kellett csomagolnom a felszerelésemet, ez tetemes időt vett igénybe.

Péntek délutánra szponzor vitorláztatásra voltunk kijelölve, mi esetünkben leendő szponzorok jöttek, Santos és Sao Paulo polgármesterei és sleppjük. Mi részünkről Gordon és 6 fő legénység vett részt, a brazil vendégek úgy tízen lehettek, amúgy helyes népség. A Clippert a főbácsi Sir Robin Knox-Johnston képviselte. Még vártuk a vendégeket, szóba elegyedtünk. Magyar mivoltomat meghallva rögtön rávágta: „Oh yes, Nandor Fa, I know him, good sailor, very strong man, built like a wrestler”. Megtisztelő volt, hogy bár nagyon-nagyon távolról, de nyomát követhetem és vele egy napon említettek. Fa Nándinak ismeretlenül továbbítom Sir Robin üdvözletét és köszönöm neki, hogy egy pillanatig az ő fényében sütkérezhettem. A vendégek vitorláztatása jól sikerült, nekünk nehezítette a dolgunkat, hogy végig skót szoknyát kellett viselnünk.

Két tag a legénységből az előző két napot élelmiszer-bevásárlással töltötte. Irgalmatlan mennyiségű árúval tértek vissza, fél napig eltartott, míg mindent berakodtunk.

A hajót olyan tisztára mostuk belül, hogy mi sem ismertünk rá, például eltűnt a mindent átható dízel-szag.

A tervezett javításoknak tört részével végeztünk csak, reméljük, hogy ami elmaradt, az nem bizonyul kritikusnak.

Távozott Anton, Chris, Tom, Mike, John, érkezett TT, Pru, Kay, Danilo, David.

Megváltozott a váltások összetétele, részben a távozók-érkezők miatt, részben miattam – átkerültem a Haggis váltásba. Ez kisebb konspiráció eredménye, egyszer talán beszámolok az okairól. Alapvetően nem éreztem jól magam a másik váltásban és inkább váltok. Meglátjuk, hogy jó döntés volt-e, egyelőre működik.

Szombaton délelőtt, kihajózás előtt 20 perccel Dave egy papírt lobogtat felém, „Leveled jött”, mondja. Némileg elképedten veszem át és látom, hogy feladója leányom. Szerintem 10 éve nem küldtünk egymásnak hagyományos levelet. Nagy örömömre a borítékban 3 levél volt: feleségemtől, lányomtól és fiamtól. Örömmel és meghatottan habzsoltam a sorokat, remélem, a többi kikötőben is ér hasonló meglepetés.

Nagyon sok e-mailt kaptam barátoktól, mindet nagyon köszönöm. Nincs esélyem őket egyenként megválaszolni, ebben a naplóban igyekszem válaszolni.

Szombaton 1400-kor rajtoltunk és azóta megyünk dél-délkelet irányba.  Mi egy magas- és egy alacsony nyomású front között szeretnénk átlavírozni közöttük. A többiek két részben vagy a keleti, vagy a nyugati útvonalat választották.

Tegnap konyhaszolgálatos voltam, társam a másik váltásból Kay, az egyik újonc hölgy volt. Egyrészt nem egy kapkodó idegbeteg, másrészt tengeribeteg lett kábé 5 perccel azután, hogy reggel felébresztettem. Így egykezesben kissé munkás volt, szerencsére a kritikus pontokon mások besegítettek, de így is eléggé elfáradtam estére.

Az idő jó, de elég hűvös van, sőt este kifejezetten hideg, én melegebbre számítottam.

A commpc-t Rióban kicserélték, az addigi levelek elvesztek, ott még működött, aztán máig megint nem. Felháborító, de rajtam kívül mindenki rezignáltan tudomásul veszi.