Közel, mégis távol – tajtékos napok

Csaba matróz naplójából

A szerencse továbbra sem mosolygott ránk. A hőn remélt nyerő változás – délnek megyünk, aztán hátszéllel nyugatnak – nem következett be. Némi félhátszél után ismét szembeszél. Amely aztán az elmúlt két napban viharrá fajult. Sosem tudtam megítélni Beaufort fokozatokat, de azt hiszem sok volt. A kapitány „gale force”-t emlegetett. Különböző bátorság-próbákon teszem túl magam, vállalom-kérem a hajóvezetés lehetőségét akkor is, amikor félek tőle. Sötétben, nagy szélben, nagy hullámok között van is mitől. Viszont szép lassan úrrá leszek rajtuk.

A skipper ma azt mondta, hogy nem voltam teljesen ügyetlen az elmúlt két napban (ez kábé az Oscar-díjnak felel meg). ettől az arcom mérete kicsit nagyobb lett, de még mindig szerénységünket fejlesztjük. Rákérdeztem, hogy mégis milyen idő, tengerállapot volt. Beaufort 8 szél, 9-es befúvásokkal (én 36 csomós szélsebességet láttam legmagasabb értéket a műszeren, de bevallottan nem erre összpontosítottam), a tengerállapot „nagyon durva” (very rough), ami 4-5 méteres hullámokat jelentett.

A hajó kormányozása közben az alábbi dolgokra kell egyidejűleg ügyelni:

Tartani a kijelölt menetirányt +/- 5° pontossággal

Ez lehet szigorú irány (steer to course), vagy a szélhez viszonyított legjobb irány (best course to wind).

Előbbi esetet tarkítja, hogy a sofőr a mágneses iránytűt látja és aszerint vezet, a navigátor a térkép szerinti irányt adja meg (jobb esetben a mágneses anomáliával korrigálva), viszont az áramlás és a hullámzás hatását – valljuk be itt férfiasan – legjobb esetben is hasraütéssel tudjuk figyelembe venni.

Utóbbi esetben szemünk, fülünk, arcbőrünk segítségével próbáljuk eltalálni a szélhez viszonyított legjobb irányt és annak változását.

Elérni a pillanatnyilag lehetséges legnagyobb sebességet

Az adott 10° tartományon belül kell megtalálni a maximumot. A kockázat itt az, hogy a sebesség csalfa démona pillanatokon belül elviszi a gyanútlan hajóst a kívánatos útról, majd amikor az feleszmél, csak út/sebesség veszteség árán tud visszatérni.

Meglovagolni a hullámokat

Ezt nem csak az öröm kedvéért tesszük, bár annak sem utolsó, sőt. A jól elkapott hullámon csúszva sebességet nyerhetünk és egyben elkerüljük a hajó hatalmas csattanással történő beleesését a hullámvölgybe. A beesés egyrészt nem tesz jót sem a hajótestnek, sem a kötélzetnek – képzeljük el, amint 30 tonna esik két emeletnyit – másrészt emlékezzünk arra, hogy pár órával ezelőtt, mikor pihenőben voltunk, mekkora gyökérnek gondoltuk azt, aki éppen a kormánynál állt és az ügyetlensége miatt majd’ kiestünk az ágyból.

A kommunikációs pc-nk néhány napja feladta a harcot és buta hibaüzenettel az arcán („boot sector read error”) néz maga elé. Üzenetek, hírek se hozzád, se tüled…

Az elmúlt 24 órát olajfúró tornyok és tankhajók közti szlalomozással töltöttük. Éjszaka az egész kísértetiesen néz ki: 10-40 mérföld távolságban nagy fények körös-körül. A tengeg mélysége ezen a környéken 20 mérföldes távon belül 5000-ről 100m-re csökken. A víz színe kékről türkizre változik, és megjelennek a bálnák, akiknek ez a környék a táplálkozási és szaporodási helye.