Bajok, nyavalyák

2011. szeptember 22.

Mindenekelőtt: hál’ istennek, valamint anyám és Rita imáinak, semmi bajom és remélem ez így is marad.

A mi hajónk eddig szerencsésen, kevés sérüléssel, betegséggel vészelte át az utat.

Ami általában sújtja a legénységet, az a tengeribetegség. A Rióban csatlakozó 5 kispajtás közül ketten szenvedték meg, egyikük könnyebben, két nap nyomorgással, a másik majd 10 napot gyötrődött, igaz, többek szerint ebből több, mint a fele tettetés volt. Akik letudták az első 5,000+ mérföldet, azok közül is néhányakat megviselt a második szakasz első 1-2 napja.

Két sérülés volt eddig a hajón. Keith, a hivatásos tengerész kétszer is belelépett a nyitott fedélzeti ablakba és csúnyán megütötte magát, még most is sántikál. Anton, a leningrádi srác puszta kézzel próbált megfogni egy elszabadult spinaker behúzó kötelet. Mindkét tenyerén sokadfokú égési sérülések keletkeztek, amik két hét alatt gyógyultak be.

Egy betegség gázolt át rajtunk az elmúlt hét alatt, én a 2-3. áldozat voltam. Gyomorfájás, hasmenés, megugró hőmérséklet, gyengeség. 48 óra alatt túl voltam rajta, addig nyomorúságos volt. Utánam még vagy öten következtek.

#67

Állapotok nagy szélben, haragos tengeren

2011. szeptember 22.

A fedélzeten állandóan folyik a víz. Nem csordogál, ömlik, ahogy a hullám felcsap. Ha ülsz, ázik a nadrág a fenekeden, ha tenyerelsz, a csuklódnál beszökik a víz (hiába adták el a boltban a cuccot úgy, hogy „Uram, ez tökéletesen vízzáró, látja, itt ez a neoprén mandzsetta a csuklón megakadályozza a víz bejutását”). Ha szembeállsz a fröccsenő vízzel, márpedig másképp nehéz például kormányozni, akkor a nagy sebességgel érkező vízcseppek olyanok, mintha egy lapát aprószemű kavicsot dobtak volna az arcodba. A kötelek lucskosak, síkosak és nehezek. Az egyetlen előnye a dolognak, hogy az amúgy állandóan morzsás, maszatos fedélzetet tisztára mossa.

A fedélzet alatt

Fény

Állandóan félhomály vagy sötét van. Az amúgy silány belső világítás használata ellen az éppen aludni szándékozók kapálóznak, szerintem pszichés okok miatt. Vagy tapogatózol, vagy fejlámpát használsz.

Nedvesség

Magas a páratartalom, minden nyirkos. A víz szivárog a hajófenékben, beesik a fedélzet rosszul tömített nyílásain és furatain, csöpög a ruhánkból és párolog a csuromvizes vitorlákból. Vizes ruhából és nedves hálózsákból bújsz ki és bújsz beléjük.

Szagok

Tömények, áthatóak. Szellőztetésre nincs mód, a nedvesség mindegyik említett forrása egyben szagforrás is. A felsoroltakhoz hozzájönnek az emberi testek is, némelyikük kevésbé ápolt állapotban.

Saját magad

Arcodat, kezedet só borítja. Megdörzsölöd a szemed és telemegy sóval és csíp. Az arcodba csapódó víztől fél percig pislogsz, hogy ismét láss. A fizikai erőfeszítéstől (vitorla cipelés, fel- és lehúzás, csörlőzés) megizzadsz. A csúszásgátlóval borított fedélzet feltöri a fenekedet, mikor rajta ülsz, márpedig hol máshol ülnél.

A tenyered kérges a kötelektől , a kézfejeden apró sebek vannak, mert az ázott bőr könnyen sérül, ha bármihez hozzáér. A köröm a kezeden – ha elővigyázatlanul nem vágtad nagyon rövidre – beszakad, ha igen, akkor csak töredezik. A nagylábujjad körme letörik, mert folyton belerúgsz valamibe.

Tisztálkodni, ruhát váltani csak módjával (semmiképp sem naponta) tudsz, a konyhaszolgálat utáni zuhany pedig kacsamese, legalábbis a mi hajónkon (rossz a zuhany, nincs elég édesviz, ugrál/dől a hajó, stb), de meg lennék lepődve, ha a többi hajón nagyon más lenne. Várod a következő kikötőt – már csak 16-15-14… nap.

„De hát akkor mért csinálod?!” hallom a kérdést. A) valószínű én is olyan lökött vagyok, mint a többiek; B) nincs mindig nagy szél és haragos tenger.