A szőrös nadrág dicsérete

A szőrös nadrág dicsérete

2011. szeptember 24.

A kalandra felkészülés során ruházatom összeválogatásában nagymértékben hagyatkoztam Éva asszony, a Jóhajó üzlet vezetőjének tanácsaira. Mikor előadtam, hogy a Déli-óceánon hidegre számítok, fázós vagyok, a külső és alsó réteg megvan, de tanácstalan vagyok a középső réteget illetően, megfellebbezhetetlenül kijelentette: „Akkor neked szőrös nadrág kell.” Bamba mosollyal bólogattam miközben próbáltam elképzelni, hogy nézhet ki egy derékig megborotválkozott Csubakka.

Előkerült a szőrös nadrág a raktárból. Korántsem olyan rémisztő, mint amire számítottam, sőt kifejezetten kedves darab. Sötétkék, puha, cicás, melegnek tűnő, vakond-nadrág szerű kantáros jószág. Megvettem, sajnos csak a vérfagyasztó január-februári tréning után, a május-júniusi tréningre pedig – buta módon jó időre számítva – nem vittem el.

A mostani csomagomnak az aljára raktam, mondván hogy majd jóval Fokváros után lesz rá csak szükség. Tévedtem. A Rio elhagyását követő harmadik napon előkerült és azóta is hűségesen melegít minden nap. Szó szerint melegen ajánlom mindenkinek, aki fázós. A modell nevét nem tudom, mert a cédulát kivágtam , de talán Fleece trousers névre hallgat, a Jóhajóban meg tudják mondani.

Miért áll az Edinburgh Inspiring Capital az  utolsó helyen?

2011. szeptember 24.

Nyájas olvasóimban ez a kérdés már régen felmerült, de volt bennük annyi jó érzés, hogy nekem eddig nem tették fel. Hadd tegyem itt közzé a saját, teljesen személyes és nyilvánvalóan elfogult véleményemet az okokról. Mint az életben oly sokszor, itt is összetevők halmazáról van szó.

• A mi legénységünk kevésbé ügyes és igyekvő, mint a többi hajó legénysége. Statisztikailag akár lehetséges is, bár kevéssé valószínű.
• A legénység – legalábbis az utóbbi időig – nem a versenyre, sebességre, irányra, összpontosított. Egy kis teácska, sütike, dumcsika rendre megelőzték a vitorlaállítást. Nem csoda, hiszen a teázás istenadta és a királynő által garantált jogunk, azt holmi versennyel tapintatlanság megzavarni.
• Mindig mindent mindenkivel megbeszélünk, ötödször, tizedszer is, bő nyállal megcsócsáljuk. Ez a kötél ide, az a sarok oda. stb. És persze minden alkalommal ötletparádé: szerintem azt úgy kéne… És természetesen a legostobábbnak is joga van elmondani a véleményét, lásd fentebb.
• A skipper több időt tölt mail és egyéb beszámolók, jegyzetek, miegyebek írásával-olvasásával, mint a vitorlázással. Ennek egy része kötelesség, más része egyéni indíttatású. Azt gondolom, hogy ez nem egészen helyénvaló: a skipper fizetett alkalmazott, akit a mi nem kevés részvételi díjunkból fizetnek.
• Némelyik hajótól eltérően a mi kapitányunk minden alkalommal a kevésbé kockázatos lehetőséget választja, a legénység és a hajó épségét előtérbe helyezve. Ebből óhatatlanul következik, hogy kisebb vitorlafelületet viselünk, később húzzuk fel, előbb vesszük le a gyorsabb haladást lehetővé tevő vitorlákat. Ezzel teljesen egyetértek: ha összetörünk, eltépünk, elszakítunk valami lényegeset, az tönkreteheti a szakasz hátralévő részét mindannyiunk számára.
• Sajátos taktika választottunk két alkalommal is. Mindkét alkalommal a nagyobb hozammal kecsegtető, de kockázatosabb utat választottuk és egyik esetben sem bizonyult sikeresnek. Mindkét választással egyetértettem, akár sikerülhetett is volna és akkor látványos eredményt értünk volna el. Az, hogy két próbálkozás sikertelen volt, még nem jelenti azt, hogy az elképzelések rosszak voltak.
• És talán a leglényegesebb: kezdettől érvényes megállapodás alapján nálunk nincsenek specialisták, mindenki minden poszton szerepel.  Ebből egyenesen következik, hogy nemcsak a legjobb kormányosok vezetnek, nemcsak a legerősebbek húznak, a legjobb szeműek állítanak vitorlát. És nemcsak a kapitány áll a kormánynál. Mindezekből adódik, hogy:
• átlagosan lassabbak vagyunk, mintha egy feladatot csak a legrátermettebbek látnának el,
• nem fordul elő, hogy valaki 4,500 mérföldön át csak a jobboldali beksztéget húzza be vagy engedi ki, netán csak főz, takarít vagy motort szervizel.
• Ezzel a megközelítéssel teljesen egyetértek, ha nem így lenne, nem jelentkeztem volna, illetve ha nem így alakul, már Rióban kiszálltam volna.