Versenyben vagyunk…

Csaba matróz naplójából: 2011. augusztus 2.

...immáron második napja. Nyájas olvasóim megértését kérem: nem így terveztem. Eredeti szándékom szerint naponta írtam volna bejegyzést, de a történelem ezt felülírta. A rajtot megelőző közel 10 napról majd igyekszem beszámolni, remélem lesz rá alkalom.

2011. július 31-én 1430-kor parádé-formációban >> elhagytuk a Southampton Ocean Village Marinát és elmentünk a Cowes szigeti Royal Yacht Squadron előtt levő rajtvonalig. A formációt a HMS Illustrious helekopter anyahajó kísérte, valamint közel 1,000 mindenféle vízi jármű. A rajtunk közepesre sikerült, de aztán szépítettünk. A szél tréfát űzött a flottával, alig fújt, ezért keservesen haladtunk, amit a szembejövő dagály tovább súlyosbított.

Menet közben folytattuk a szerelést, rakodást. A helyzetet nem segíti, hogy a kapitányon és 16 fős legénységen kívül velünk van 3 újságíró tanonc is, így több, mint telt ház van.

Beállt a váltás-rendszer is: nappal (0800-2000) 2*6, éjjel (2000-0800) 3*4 óra. A saját váltásom összetételével elégedett vagyok, a másiknak kevésbé örültem volna.

Elpilinckáztunk a Csatornáig majd átvágtunk rajta. Közben leporoltuk vitorlázó tudásunkat – szerencsére Gordon megértő és türelmes.

A hétfőt változó, gyenge szélben töltöttük. Szerencsére kora délután, mikor én vehettem át kormányt, megerősödött így vidám 11 csomóval haladhattam. Amint átadtam, gyengült. Este átadtuk a váltást és elmentünk aludni. 4 óra múlva felmentem és valami furcsa volt. Kiderült, hogy annak ellenére, hogy a víz surrogott mellettünk, az áramlás erősebb volt a szélnél és visszafele vitt volna bennünket. Gordon erre számítva olyan útvonalat választott, ahol a mélység olyan, hogy lehet horgonyon állni. Akik nem voltak ennyire előrelátóak, azok tempósan haladtak visszafelé. Amikor megfordult az áramlás felszedtük a horgonyt és haladtunk előre, majd az áramlat fordultával ismét horgony. Nem pont ilyennek képzeltük a tengeri vitorlázást, de most ez ilyen. Reggeli után elkezdtünk spinakert húzni. Eltartott vagy egy óráig, de ez drámaian javulni fog. Felhúzás után nemsokára el is reszeltük a spi alsó élét az előmerevítőn, elrepedt. Spi le, szélkereső (windseeker) fel, első vitorlajavítás. Szerencsére  varrni nem kellett, csak ragasztani. Javítás után spi fel, szélkereső le, azóta vidáman haladunk kábé 7 csomóval a francia partokhoz közel. Most (kedd 2315) Morlaix  magasságában vagyunk, holnap délután kerüljük meg Franciaország északnyugati csücskét, onnantól irány dél felé Madeira.

Az idő jó, néha kifejezetten erősen tűz a nap. Eső eddig csak pár csepp volt, holnapra több várható.

A társaság jó, kedves, értelmes, elkötelezett népek. A kép később nyilván árnyalódni fog, de indulásnak nem rossz.

Gordon nagyon jó fej, vidáman, határozottan irányítja a legénységet.

A fedélzeten rend van, lent is kezd beállni valami rend, már csak egy fél láda zöldség van a nappaliban de azt holnap megesszük. Kisebb szépséghiba, hogy időnként krumplieső hull, de majd ez is elmúlik.

Mint hajómérnök szerencsém volt üzemanyag és olajszűrőt cserélni mind a hajómotorban, mind a generátorban. A gumiember hozzám képest márványszobor. Visszavan még a vízkészítő próbája, de ahhoz tisztább vizek kellenek. És hogy el ne felejtsem: megérkezésem másnapján reggel a hajón azzal fogadtak, hogy a két budi szennyvízvezetékeit ki kell cserélni, de a jó hír az, hogy a régit (értsd: szarosat) már kiszerelték, nekünk a tiszta, új csöveket kell ’csak’ behúzni. 7 óra hosszat tartott kettőnknek, aminek kábé felét fejjel a vécécsészében töltöttem.

Csaba matróz standing by