Benne vagyunk az első 10-ben!

Csaba matróz naplójából (figyelem, ez a bejegyzés még a Madeirai rajt után nem sokkal született, csak most kaptuk meg!!!)

A többi már történelem, az olvasó jobban tudja, hogy hogyan alakultak az események, mint én. Ma is úgy gondolom, hogy a nyugati útvonal volt a jó választás az adott körülmények között. Ahhoz, hogy később a mezőny többi részét nem zavartuk, részben a gyakran előforduló szélcsend, részben a saját bénaságunk és összpontosításunk hiánya okozta.

Kora délután haladtunk át a célvonalon, Quinta do Lordo kikötője előtt, egyre erősödő szélben. Berúgtuk a motort (amit a skipper donkey-nak hív) és mentünk az 1 mérföldre levő marina felé. Egyszer csak erősen kék füst szállt a tat felől és égésszag érződött. Gyors ellenőrzés: a hűtővíz hőmérséklete elérte a 100 °C-ot. „Csaba, derítsd ki, mi a baj és szüntesd meg!” Nemzetközi hírű dízel motor szakértő lévén mi sem volt könnyebb. Szabvány ellenőrzési lista – minden stimmel. Már csak egy dolog maradt: a roppant kényelmetlenül hozzáférhető impeller (fogaskerekes szivattyú kemény gumi fogaskereke). Szerencsémre akadt nálam tapasztaltabb hajós a fedélzeten, aki nem rettent meg a feladattól. És lásd: tényleg az ment tönkre, az összes fog letöredezett. Ekkor érkezett el az én pillanatom: habozás, késlekedés és hiba nélkül előrántottam a tartalék impellert, amit azonnal beépítettünk. Már csak a hűtőrendszer maradék részéből kellett eltávolítani a törmeléket és már be is futhattunk a kikötőbe.

Madeirán egy nappal kevesebb idő és rengeteg többlet tennivaló akadt. Takarítás, javítás, beszerzés. A legnagyobb tétel a spinaker varrása volt. Kiderült, hogy nem csak keresztben, hanem hosszában is elrepedt, összesen mintegy 25 m hosszan. Irány a vitorlaműhely, ahol egy 5 fős brigád dolgozott rajta: rojtok levágása, ragasztószalag mindkét oldalra, javítószalag mindkét oldalra, vasalás mindkét oldalon, varrás a javítószalagon. A brigád két nap megfeszített munkával megjavította a tépett vitorlát.

A szigetből illetve annak fővárosából szinte semmit nem láttunk, a kirándulás gondolata pedig fel sem merülhetett.

Csütörtök kora este eredményhirdetés, díjátadás, madeirai kormányzó szózata. nassolás, kortyolás. A mi társaságunk bement Funchalba, de már késő is volt, éhesek és szomjasak voltunk. Kipróbáltam a fehér borban pácolt-főzött sertéshúst –finom volt.

Pénteken készülődés majd búcsúztató, kifutás, rajt. Elvitorláztunk Madeira déli partja alatt, aztán uccu, következő megálló Rio de Janeiro, közben mintegy 3700 mérföld Atlanti óceán.  Egy idő után megjelent mellettünk egy kábé 20 fős delfinraj. Egy darabig szórakoztattak bennünket, aztán elunták az öreges iramot és otthagytak bennünket. közben a szél megerősödött, a hullámok megnőttek, közben besötétedett. Közel teljes hátszélben haladtunk pillangózva, kitámasztott orrvitorlával (poled-out yankee). A hullámok folyamatosan jöttek hátulról, szinte állandóan szörföltünk.

Ma, pénteken ugyanez a program volt napközben. Már csak 3432 mérföld van vissza (@1755 Zulu), a Kanári-szigetek magasságában járunk.