Gibraltár felé

Csaba matróz naplója (folytatás)

2011. augusztus 8.

Még nem találtam meg a módját, hogyan vezessem a naplót rendszeresen, még kevésbé azt, hogy hogyan tudom eljuttatni nyájas olvasóimhoz. Akik egyébként minden valószínűség szerint többet tudnak a verseny állásáról és a flotta történéseiről, mint én.

Hadd adjam ki a mérgemet, aminek több forrása is van.

1.         Az aranyárban vett satmail accountom nem működik, nem tudok bejelentkezni. Gordon írt ugyan a Clipper irodának, de semmi nem történt, valóban nem az ő dolguk,  csak nehéz úgy levet írni bárkinek, hogy nem tudok bejelentkezni.

2.         Még ha  be is tudnék jelentkezni, akkor sem tudnám ezt a naplót elküldeni, csak ha újragépelném, amit nyilván nem fogok. A Clippernek az az ostoba szabálya, hogy idegen eszközt – úgymint pendrive-ot - tilos a kommunikációs PC-hez csatlakoztatni. Merthogy vírusos lehet tőle a gép. A vírusvédelem ismertetlen fogalom, vagy ha igen, nem bíznak benne.

Ekkora hülyékkel régen találkoztam… Az persze sportszerűen eszébe sem jutott senkinek, hogy mindezt előre közölje.

A végeredmény az, hogy bejegyzéseimet a közbenső állomásokról tudom elküldeni, bár még nem adtam fel teljesen a küzdelmet, hogy jobb megoldást találjak.

A csütörtöki bejegyzés óta átkeltünk a Biscayai-öblön és most Portugáliától 280 mérföldre nyugatra, Setubal magasságában tartunk a Gibraltári szoros felé. Eddig 1140 mérföldet tettünk meg, 340 mérföld még hátravan. Jó lenne szerda reggelre Quinta do Lordo-ba érni. Ha ott szerdán rendbe tudjuk szedni a hajót, akkor csütörtökön szabadnapunk lehetne.

A Biscayai-öböl sok élménnyel gazdagított bennünket, változatos körülmények között hajóztunk. Kapitányunk szerint viszonylag nyájas volt hozzánk az időjárás és a tenger, én is rosszabbra számítottam. Rettentően élvezem, amikor vezethetem a hajót. Messze vagyok még James Spithill szintjétől, de minden alkalommal tanulok valami újat és gyakorlom azt, amit tanultam.

Az öböl után a spanyol és portugál partoktól 2-300 mérföldre nyugatra hajózunk dél felé. Tegnapelőtt éjszaka a kormánynál töltöttem közel két órát, teljes hátszél vitorlázat alatt. Éjszaka a sebesség sokkal nagyobbnak tűnik. Gyönyörű a csillagos ég és a vízben csillogó planktonok.

Meglepő módon a hajóforgalom kisebb az általam vártnál. Szabad szemmel talán két hajót ha láttunk  a távolban. A körülöttünk lévő járműveket az AIS rendszer segítségével követjük.

Eddig három vitorlát rongáltunk meg: a nagy spinakerben egy kábé 50 cm hasadás, a nagy orrvitorlában kábé 20 cm szakadás keletkezett. Legrosszabbul a nagy spinaker járt tegnap: a felső egyharmad magasságában teljes szélességben elhasadt, ráadásul cikkcakkban. Könnyes tekintettel bezsákoltuk, reméljük, hogy Madeirán a parton meg tudjuk varrni.

Túl vagyok az első konyhaszolgálaton és nem volt lázadás a hajón (na jó, majdnem). Nehezített pályán kezdtem: 0200-0600 között a fedélzeten voltam szolgálatban, majd 0600-tól este 2100-ig a konyhában. Társam Chris, a 68 éves yorkshire-i farmer (birkatenyésztő) volt, aki tündéri jelenség amúgy és bár úgy néz ki, mint aki gyagya, valójában roppant értelmes. A menü: reggelire zabkása vagy gabonapehely, ebédre bögrésleves és paradicsomos bab frissen sült kenyérből készült pirítóssal, vacsorára spagetti zöldséges, paradicsomos tonhallal. Köztük számtalan tea, kávé, kakaó, víz, szörpike. Természetesen kinek-kinek a saját ízlése szerint, mint a kávéházban: tejjel, cukorral, sokkal, kevéssel, koffeinos, -mentes, zöld, fekete, piros, sárga (nem tréfa). Minden felvonás után mosogatás. Miután a 4 tele édesvizes tankból 2 a harmadik napon kiürült, a mosogatáshoz tengervizet használunk, csak leöblítjük édesvízben a holmit. A mosogatás és a következő étkezés közti szünetekben takarítás: budisúrolás, nappali és hálóhelységek tisztítása.

Szóval unalomról szó sincs.