Tisztálkodás

2011. október 22. 1900

Szó érte a hajó elejét, hogy ritkán írok bejegyzést. Így van, ritkábban jutok hozzá, mint szeretném, és akkor is az alvás rovására, mint most is (nem is biztos, hogy egy részletben írom).

Hosszú ideje terveztem, hogy ismertetőt írok hajós életünk eme szegletéről is

A tisztálkodással kapcsolatos első dolog, ami eszünkbe jut, az a víz. A hajón három helyen juthatunk folyó vízhez: mosogató a konyhában, a jobb és a baloldali mellékhelység. A mosogatót szerintem illetlenség és nem is egészséges tisztálkodásra igénybe venni, bár van olyan útitársam, aki hajat, és több, aki fogat mos a mosogatóban.

A mosogatónál vízforrások tömege áll rendelkezésre. 

Hideg-meleg vizes keverőcsap édesvízzel. Hátránya, hogy sosem működik, mert kellene hozzá a motoros vízszivattyú és azt a kapitány nem szereti, mert zajos, valamint meleg víz, amit viszont nem tudom miért nem állítunk elő.

Hideg édesvizes csap taposós szivattyúval. Ezt használjuk üzemszerűen. A víz forrása a 4 tank egyike, melyeket a víztisztítóval töltünk. Egy liter víz körülbelül 16 taposással nyerhető ki.

Sósvizes csap taposós szivattyúval. Közvetlenül a tengerből vesszük a vizet. Hogy ez miért nem motoros szivattyúval történik, azt el nem tudom képzelni.

A jobboldali mellékhelységben közvetlenül a vécé fölött-mögött van egy köpőcsésze méretű mosdó sósvizes taposós vízcsappal. Az égadta világon semmi értelme, szerintem egyedül én használom, amikor takarításkor kimosom a vegyszeres törlőrongyot.

A baloldali mellékhelységben hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a köpőcsészéhez egy zuhanyfej is tartozik, melegvizes táplálással. Hátrányai megegyeznek a mosogató keverőcsapjáéval.

Na ezzel az infrastruktúra és a lehetőségek határainak ismertetésén túl is vagyunk.

A tisztálkodás legfontosabb kelléke a nedves popsitörlő. Ez nagykereskedelmi mennyiségben áll rendelkezésre és a készleteket minden megállóban feltöltjük. Ezt a törlőt használjuk kézmosásra, arctörlésre, lábmosásra – szóval a mindennapokban.

Nagynosdáshoz elengedhetetlen a Haribo-zuhany. Ne tessenek megijedni, nem hibbantam meg. Az úgy történt kérem szépen, hogy a történelmi idők ködös hajnalán előkerült a macis gumicukor. Beszerzőnk nem aprózta el a dolgot himmi-hummi zacskókkal – dobozos kiszerelésben vásárolt be. A kerek műanyag dobozok tartalma ijesztő gyorsasággal eltűnt, viszont a dobozok megmaradtak. Az előbb  említett ködbe vész, hogy ki jött rá először a doboz másodlagos hasznosításának módjára.

Na és akkor most nézzük a folyamatot.

Először is szert teszünk 1 liter meleg vízre, ennek forrása lehet a villamos forraló, ha megy a generátor, vagy a gázon forralt teáskanna. A meleg vizet betöltjük a Haribo-edénybe, kellő mennyiségű hidegvizet adva hozzá. Óvatosan egyensúlyozva a dőlő-billegő hajón ráközelítünk valamelyik mellékhelységre. Ha szerencsénk van, nem foglalták el mindkettőt, míg mi a meleg vízzel bíbelődtünk, ha igen, akkor kezünkben a lötyögő meleg vízzel türelmesen megvárjuk, míg valamelyik felszabadul (a reziduális illatok taglalásától most eltekintünk). Szóval, edénykénkkel beóvakodunk a helységbe és a dőlésszöget figyelembe véve elhelyezzük azt a köpőcsészébe. Ezután villámgyorsan nekivetkőzünk, ügyelve arra, hogy ruhadarabjaink ne érintsék az amúgy kérdéses nedvességű padlót. Először tetőtől talpig megcsutakoljuk magunkat popsitörlővel. Döbbenj meg, kedves olvasó: 6-7 darab elegendő a teljes lefedettséghez. A vegyszeres kezelés után a meleg vízbe mártott mosdókesztyűvel vagy más textil alkalmatossággal kéjesen lemossuk magunkat. Igen, jól olvassátok: 1.5 – 2 liter víz bőven elegendő ehhez. És ott állunk tisztán, illatosan, amit némi dezodorral tovább fokozunk.

(Itt vagyok kénytelen megemlíteni, hogy nem mindenki tartja érdemesnek végrehajtani a fenti folyamatot. A hajón kevés dolgot lehet titokban tartani: pontosan lehet tudni, ki , mikor tartott a melegvizes edénykével a mellékhelység felé.)