A Déli-óceánon #3 – 3,000 mérföldön belül

2011. október 17. 1700

Tegnap délután ezidőtájt elhagytuk a Geraldton 3,000 nm táblát. Szerencsére ez nappal történt, mert errefelé a táblákat nem világítják ki. Ezzel a szakasz 40%-ánál járunk. Ha valaki nekem 2 évvel ezelőtt azt mondja, hogy örülni fogok annak, hogy úticélom kevesebb, mint 3,000 mérföldre van és átlag 8 csomós sebességgel közelítem, kinevetem. Most már nem.

Tegnapelőtt a reggeli műszak kezdetén meglepetés ért bennünket: vitorla a láthatáron! A Derry-Londonderry testvérhajó vitorlázott el mögöttünk, északról tőlünk délre. Jó-jó, hogy egyfelé megyünk, de így is van valami rendkívüli abban, hogy az óceán kellős közepén két vitorlás találkozik. Lelkesedés, fogadkozás: gyorsan spinakert húzunk és elhagyjuk őket. 0630-kor láttunk neki a műveletnek, 0900-re már fenn is volt a golyó. A részletektől a nyájas olvasókat megkímélem – fájdalmas volt.

Amúgy előtte, vagy utána levő napon szintén spinaker-húzasra készülődtünk, szintén reggel, csak mi éppen pihenőre mentünk. Érdekelt a dolog, meg a másik váltás a sérülések miatt rövidebb is volt, önként fennmaradtam segédkezni. Bénázás tömegével, a skipper a hajó végéből néha vigyorogva tesz egy gúnyos megjegyzést. Úgy 2 óra elteltével, mikor már minden készen állt, a jóságos kapitány közölte, hogy neki most el kell küldenie az aktuális blogot. Ekkor lementem aludni. És itt számomra a verseny egy  fájdalmas ponthoz érkezett.

Tegnap délutánig nagyon jó szélben haladtunk. Aztán ez a szél megerősödött és viharrá változott. A hullámok megnőttek, az eső eleredt, a hőmérséklet tovább esett. A kormányzás küzdelmes, a manőverek nehézkesek. Tegnap éjszaka 30-36 csomós szélben küzsdöttük magunkat előre.

Ma a tegnapi időjárás folytatódik, csak a hullámok nőttek meg, néha úgy 8 méteresek.

Konyhaszolgálatos vagyok megint. A hajó meg-megdől, bukdácsol, megugrik. A konyhában az élet siralmas, kapaszkodunk főzés, mosogatás közben. Étel, edények néha repülnek. Minden két-háromszor tovább tart, mint szokásos. Mindenünket mindenhova beverjük. Vacsora-főzés közben megszámoltam: a fazuék födője 19-szer repült le és vette célba a vádlimat, felében el is talált.