Matróz a szárazföldön #1 – első órák, napok az Aranyparton

2011. december 21. 2100

Péntek délben a hajóm elment, én ottmaradtam. Szerencsére nem egyedül, hanem családommal. Elmentünk a szállásunkra, hogy ők is tudjanak zuhanyozni a sok órás repülőút után. Útközben megálltunk dobozt venni. Ez azt hiszem, igényel némi magyarázatot.

Változatos körülményekre, óceáni hajózásra, majd szárazföldi utazásra nekem nem sikerült kevés holmit csomagolni. Kikötés után viszont a hajózó felszerelésem feleslegessé és kényelmetlenné vált, mert egy földrészen át értelmetlen utaztatni, másrészt a légitársaságok aranyárban szállítják a nagy batyut.

Már Új-Zélandon elkezdtem a felderítést. Belebotlottam egy csomag-továbbító ügynökségbe, amely mindegyik nagy szállítóval – TNT, FedEx, UPS, stb. – kapcsolatban áll. Az előzetes gyanú beigazolódott: ha egy dobozba beleférek: 450 NZD, ha kettőbe, akkor: 850 NZD a tarifa. Viszont ott van már holnapután. Mondtam, nekem jó lesz 6 hét múlva is, csak legyen negyedáron. Sajnos, ilyen opció nincs.

Gondterhelten spekuláltam Új-Zélandtól Ausztráliáig, majd lányom tanácsát követve elballagtam a Gold Coast postahivatalába. Már a megtalálása sem volt egyszerű. A M. Kir. Postán edzett ügyfélként szorongva hebegtem el az ügyintézőnek, hogy miben sántikálok és már készültem, hogy barátságtalanul közlik: „Ilyen szolgáltatás nincs, ha nagyon akarom, vágjam fel a holmimat levélpostai boríték méretűre és adjam fel mind az 1,300 borítékot, de mivel ez kereskedelmi mennyiség, szükség van az Iparkamara támogató jóváhagyására, de az csak két évente ülésezik és az utolsó ülés múlt héten volt.”

Ehhez képest: az ügyintéző kedves, tájékozott, segítőkész. Ha beleférek 20 kg-ba és a csomag legnagyobb körfogata nem haladja meg a 140 cm-t (mért pont annyit???), akkor hajóval kevesebb, mint 200 AUD a díj. Ez sem kevés, de legalább nem haladja meg a holmi értékét. Nyitvatartás, fizetési mód tisztázása, majd a kérdés: lehet Önöknél ilyen méretű dobozt venni? Sajnos nem, a legnagyobb méretű dobozunk is csak fele ekkora. Mások árulnak ilyet? Persze.

. Felhívjuk őket még a vízről, igen, van hely.

Meriton Apartments. Vadonatúj, tiszta, királyi méretű és itteni mértékkel mérve elfogadható árú szállás. Konyha teljes felszereléssel, mosógép, szárító. Hifi hangrendszer és  akkora tévé, amekkorát még csak kirakatban láttam.

Az én „szerény” egy hálószobás lakrészem egy csendes tetőkertre nézett, viszont közös lakrészünk a vitorlás kikötőre: az erkélyről láttam a flottánk még bent tartózkodó részét.

Szombaton irány a tengerpart. 20 perc séta után elérjük: ismét a Csendes-óceánnál vagyok, immár gyalog. Korán van még, alig vannak a parton, kissé felhős ég, friss szél. Rövid tanácskozás után délnek indulunk, a Surfers Paradise felé, ami 3 km-re van. A homok gyönyörű, a part tiszta. 500-800 méterenként fürdésre kijelölt partszakasz, felette a Baywatchból jól ismert őrtornyokkal. Senki nem megy a vízbe a kijelölt szakaszon kívül.

Elgyalogolunk a Surfers Paradise-ig. Megfelel a nevének: termetes hullámok vannak. A város a helyi Siófok, ausztrál kivitelben. A legnagyobb különbségek: az épületek mérete (a legmagasabb még épülő vityilló 70 emelet magas), az üzletek, a tisztaság és az árak.

Rövid ebéd, majd gyaloglás vissza. Családtagjaim észlelik, hogy megsütötte őket a nap. Eléggé.

Hazatérés, pihegés, majd vacsora a költői nevű Hog’s Breath (A Kandisznó Lehelete) étteremben.  Otthon kenőcs az égett felületekre, sziszegés, tapintatos jajgatás.

Hétfő reggel irány a vasút, amellyel Brisbane-be megyünk. Amatőr hiba: a vasút állomás mindig valahol a város közepén van - gondoltuk mi. Itt nem. Körülbelül 20 km-t taxizunk Nerangig. Onnan másfél óra Brisbane. Ott az állomástól a szállás úgy 300 m. Majd megszakadunk, mire a csomagjainkkal odacaplatunk. SnoozeInn motel. Gazdaságos. Szobáink az alagsorban, ablakunk a graffitivel díszített, 60 cm távolságban levő szomszédos falra néz. Az ágy mellett oldalazva férünk el, a fürdőszoba mérete vetekszik a Clipper mosdójáéval. Jót derülünk, lerakjuk a holmit és irány a város.

Brisbane-ről tévesen azt hittem, hogy egy álmos kisváros. Majdnem: 2 millió lakosa van, a folyópart tele van felhőkarcolóval, gyorsforgalmi utak, felüljáró rendszerek tömege szabdalja.  Igazi metropolisz, ozzi kivitelben. Amúgy: ízléses, tiszta, nyugodt.

Vacsora egy vietnámi étteremben, majd korai takarodó, mert másnap indulás autóval az Outback-be, magyarul az isten háta mögötti préribe, sivatagba, legelőkre.