Ausztralia keleti partja fele

2011. december 7. 2200
Negyedik napja vagyunk ismét vízen. Vasárnap, a rajt napján reggel duci sötét fellegek csüngtek az égen, majd jókora eső érkezett belőlük. Jóllehet a vitorlázás vizes sport, az esős indulás nekem mindig kedvemet szegi. Szerencsére mire megreggeliztem, lezártam a batyumat, kijelentkeztem a szállodából, az eső elállt.
Délelőtt még utolsó munkálatok a hajón, aztán indulás. Ennek sajátos rítusa van.
Először díszfelvonulás (sail parade), >> (double chevron = kettős nyíl) formátumban, amit ez alkalommal mi vezettünk. Ilyenkor a nagyvitorla fent van ugyan, de motorral haladunk. El tudom képzelni, hogy a partról, nézőhajóról, levegőből ez látványos lehet.
A felvonulás végén, a hajózási csatorna bejáratánál viszki-áldozatot mutattunk be a maori harcos vízben emelt szobránál. Utána kivonultunk a rajt területre.
Minden futam egy pályaverseny-félével kezdődik. Ennek még egy 1,400 mérföldes rövid futam esetén sincs sem értelme, sem jelentősége. Valószínű, hogy a nézők szórakoztatására és az újonnan csatlakozott legénység lelkesítésére szolgál (a régiek rezignáltan látnak neki). A Clipper média-buzgómócsingjai roppant nagy feneket kerítenek neki, pedig szerintem az égegyadta világon semmi jelentősége. Viszont rendkívül alkalmas arra, hogy a pályaversenyzéshez nem szokott legénység és az arra nem tervezett hajók remekül összetörjék egymást, mint az történt a 2008-2009 verseny alatt Cape Town előtt, ahol a Cork legázolta a Hull & Humbert.  Lett is belőle 1 illetve 2 hetes késedelem az érintett két hajó esetében. Megérte.
Mi most atrocitás nélkül megúsztuk és a harmadik pályajel után elfoglaltuk biztonságos és jól megszokott helyünket, ügyelve arra, hogy hátulról senki ne veszélyeztessen bennünket.
Természetesen az errefelé szokásos hátszél helyett fürge 20+ csomós szembeszél fogadott bennünket, ami a hajó dőlésével, bukdácsolásával járt. Indulásnak ez nem a legelőnyösebb, a legénység kevésbé cserzett része le is lombozódott rögtön, nem könnyítve meg a talpon maradottak dolgát. A szembeszélhez aztán hamarost eső is társult, meg persze hideg. Nem növelte a harci kedvünket.
Taurangától Új-Zéland északi csücskéig ugyan csak úgy 260 nm a távolság, de szembeszélben és a parttal párhuzamosan nyögvenyelősen tudtunk csak haladni. Volt nagy, 30+ csomós szél, volt órákig teljes szélcsend, voltak jókora zivatarok, dörgéssel-villámlással. Olyan nem volt, ami gyorsította volna a közeledésünket a cél, Gold Coast, AU felé.
Ma – szerda – délutánra értük el a North Cape-et és amikor ezt írom, a Three Kings szigetek mellett megyünk. Ezzel a hátralevő távolság ~ 1,000 mérföld, reggelre remélhetőleg a távolság három számjegyű lesz.
Akit netán még foglalkoztat a kérdés, hogy mire vonatkozik a címbéli száz felett, annak elmondom. Nem a sebességünkre, sem az életkorunkra. A rajt napja a  100. vízen töltött napunk volt.

Sent from my HTC