A Csendes-óceánon #6 – vége

2011. december 16. 2200

Nyájas Olvasóim, matrózotok célba ért: kikötött, elvégezte utolsó karbantartási munkáit majd leszállt hajójáról, amely négy és fél hónapon át az otthona volt. Célját elérte, megérkezett. Megkönnyebbült, de érzelmei majdnem annyira hullámoznak, mint a vizek, amelyeken néhány napja még hajózott. Nem volt könnyű ott lenni, nem volt könnyű otthagyni. Majd ha lesz már távlata, írok összefoglalót. Tárgyilagosan személyeset, vagy fordítva. Ma még túl közel van.

Az utolsó 36 óra még próbára tett bennünket. A nagy zivatar után csalóka nyugalom, majd hirtelen feltámadó gonosz nagy szelek jöttek. Aztán napsütés, csihadó szél. A helyzetjelentésből, amit kaptunk, kiderül, hogy hetedik helyen vagyunk. Örülünk, egészen addig, míg meg nem látunk mögöttünk egy dagadó spinakert, amely egyre növekszik. A másik csapáson jönnek,  gyorsabbak, mint mi. Nem tudunk csapást váltani, az ok részleteitől megkímélem olvasóimat. Végül befutunk előttük. Homlok letöröl.

A Southport Yacht Club parádés fogadtatásban részesít  bennünket: ajándék strand-csomaggal és pompás vacsorával kedveskednek. A kiéhezett farkasfalka jóllakott óvodások gyülekezete hozzánk képest. Imádom az ozzikat.

Egy nap a fedélzet alatt: hajómotor, víztisztító, generátor. Még mindig érnek bennünket meglepetések, de férfiasan viseljük. Másik nap a fedélzeten: csörlők. Most fizetődik ki a Taurangában végzett munka: sokkal kevesebb a tennivaló  velük, mint bármikor korábban.

A legénységünkre rossz idők jártak: szerda reggel öten voltak kórházban a hajónkról: Paul – sérv, Barry – sebfertőzés, Karen – sípcsontseb, David – kézgörcs, Jess – torokgyulladás. Gordonnak családi okok miatt haza kellett repülnie, indulás előtti napon jön vissza.

Tegnap  este elbúcsúztam azoktól a társaimtól, akikkel július óta együtt voltam. Néha elcsuklott a hangom…

Ma délelőtt megérkezett feleségem és gyerekeim. Július 31-én láttuk utoljára egymást. A legnagyobb öröm ismét együtt lenni.

Aztán a CV1 Edinburgh Inspiring Capital elindult Coomerába hajó-kiemelésre. Nélkülem. Az utolsó kötelet én oldottam el. Nehéz lett volna megszólalnom, de nem kellett.

A következő 4 hetet családommal együtt Ausztráliában majd végül Új-Zélandon töltöm.

Szeretett Olvasóim! Köszönöm a figyelmeteket, az érdeklődéseteket, a biztatást, az aggódást, a szurkolást.

Még nem döntöttem el, hogy utam szárazföldi részéről is beszámoljak-e, hiszen a matróz a tengeren matróz csak.

Kedves Olvasóim! Jó néhány ígéretemmel adós vagyok, de azoktól eltekintve bíztatlak benneteket, kérdezzetek, érdeklődjetek, hogy miről írjak. Ez egyben teszt is…

És a rend kedvéért – mert a  jó barátság alapja a pontos elszámolás: 20,450 mérföld, 108 nap a tengeren.

ps: a véletlen hozta így – ez a 100. bejegyzés a blogban.

pps: ezzel kellett volna kezdenem – őszinte hálás köszönetem a támaszpont parancsnokának és hiradótisztjének.