A Csendes-óceánon #5 – árokugrás

Sziasztok,

velhetoleg-remelhetoleg ez az utolso bejegyzes a vizrol. 170 nm-re vagyunk
a celtol, hon remelem, hogy holnap odaerunk.

2011. december 12. 0700

A futamokat megelőző napon legénységi eligazítás van valamennyi hajó legénysége számára közösen. Többnyire Geoff Bailey versenyigazgató, távollétében Justin Taylor, a helyettese tartja. A résztvevők száma alkalomról alkalomra fogyatkozik. Eleinte megtöltöttünk egy kisebb kultúrházat, legutóbb elfértünk volna egy közepes osztályteremben. Szerintem nemsokára elérkezik a pillanat, mikor már csak 10 USB meghajtó és egy cédula „Geoff, másold rá az előadásodat légy szíves!” felirattal lesz jelen.

Tartalom: előző szakasz áttekintése, kihajózás, (majom)parádé vitorlázás, útvonal, várható időtartam, érkezés, időjárás, stb. 

Szó esett a Déli-óceánon szenvedett sérülésekről. A döntő többséget a bordatörés, -repedés képviselte, utána a húzódások, zúzódások következtek. A sérülések jelentős része az első 48 órában történik.

Minden alkalommal szóba kerül, hogyan lehet legkönnyebben tengeri betegnek lenni. Előmozdítja: előző este fogyasztott erősen fűszeres étel, sok ital, kevés alvás, kevés fogyasztott víz, napszúrás, be nem vett tabletta.

Amikor az útvonal ismertetésére került sor, Justin így mutatta be: „Egy rövid ideig észak felé kell menni Új-Zéland partjai mentén, a tetejénél élesen balra kell fordulni és aztán átugrani az árkot. Az”árok” a Tasmán-tenger Új-Zéland és Kelet-Ausztrália közti szakaszára vonatkozik. Nem nagyon széles, mindössze 1,000 nm.

Körülbelül 3 napig tartott, míg felszenvedtük magunkat a 260 nm hosszú szakaszon. Azóta ugorjuk át az árkot, kitartó szembeszélben. Ma (hétfő) reggel már kevesebb, mint 300 nm van vissza. Reggel a váltás vége előtt kaptunk egy irgalmatlanul nagy zuhét, nehogy sósan kelljen nyugovóra térnünk.

A nyomorúságos időjárás visszagondolásra késztetett. A Rio óta tartó közel 15,000 mérföld alatt háromszor két napnyi napsütés volt a vízen. Nem nevezném kifejezett napfény-vitorlázásnak.

Tegnap éjjel teljes holdfogyatkozásnak lehettünk tanúi. Azt hiszem, az óceán közepéről igazán zavartalan látványban volt részünk, lenyűgöző volt.