Kiképzés #4 Level 2

Szombat délutántól péntek estig

Visszaérünk a túlélő gyakorlatról, jobb lehetőség híján taxival. Némi téblábolás után előkerül a legénység azon része, amelyik napközben radarkezelési tanfolyamon vett részt, valamint Rupert, a skipper és Emily, a first mate.

Rupert civilben kartográfus, egyébként még azt árulta el magáról, hogy

mellékállásban az RYA vitorlás oktatója (RYA: Royal Yachting Association. "The RYA is the national body for all forms of boating…", többet itt, vagy itt lehet róla megtudni.  Meglehetősen tiszteletreméltó testület.)

az 1998-99 Clipper versenyen ő volt az egyik hajó kapitánya, úgy hogy 3 nappal a verseny kezdete előtt kérték fel, mert az eredeti skipper lemondta – amúgy ő akkor 26 éves volt.

Emily, az elsőtiszt most lehet kábé 26 éves, aranyos, vidám, segítőkész teremtés. Amúgy minden papírja, amit az RYA-n szerezni lehet, megvan.

Miután a többség egy hetet vesz egyszerre részt a tanfolyamon, kicsi az átfedés a mostani és az előző heti résztvevők között. Azért van ismerős: Jim, a kanadai és Dimitrij, a Philadelphiában dolgozó novoszibirszki orosz altatóorvos. Az újak között van egy török fiatalember, így a nem szigetlakó kontingens: 2 török, 1 orosz-amerikai, 1 kanadai-amerikai és 1 magyar. Hölgyek most ketten vannak: a múltheti török hölgy (aki velemkorú, Sanghajban tanít matematikát gyerekeknek és életében most jár először hajón) és egy ifjabb brit hölgy, aki lótenyésztő. Összességében a társaság rokonszenves.

A hajó immáron a 68 lábasok egyike, a legutóbbi versenyen Hull&Humber névre hallgatott, most a nemesen egyszerű CV2 nevet viseli – amúgy CVx a néven vannak anyakönyvezve a hajók, csak a verseny idejére viselik a szponzor nevét. Az ne tévesszen meg senkit, hogy a vitorlán majd a Cape Breton nevet látja: az előző versenyről megmaradt még hasznavehető állapotú vitorlákat használják kiképzéshez.

Ez a ladik úgy 2.5 méterrel hosszabb, mint az előző heti és minden még nagyobb rajta. A tananyag hasonló az előző hetihez, csak többet és alaposabban gyakorolunk. Ami újdonság:

hátszelezés pillangózva (goose wing (GB) vagy wing on wing (US))

hátszelezés spinnakerrel

útvonal hajózás.

Érdekes, jó és hasznos volt. Már nem csak a Portsmouth előtti vízen kacsázunk, hanem elmentünk Cowes, Yarmouth és Portland (nem Main, nem Oregon!) kikötőibe. Néha élénkebb szél fújt és volt, hogy az út is göröngyös lett. Néhányan kitették a prémet, én szerencsére jól bírtam, pedig az egyik ilyen napon konyhaszolgálatos voltam és mint ilyennek, elég sok időt kellett lent a fedélzet alatt főzéssel és mosogatással töltenem.

Egyik este spinnakerrel közelítünk Cowes felé úgy 14 csomóval, mikor mögöttünk megjelenik egy gyorsjáratú motoros hajó a hídján villogó kék fénnyel. Persze, sietnek, mert a kocsmában kihűl a sörük. Közben mi buzgón szervezzük, hogy hogyan szedjük le percek múlva a spinnakert. A kék villogó közeledik, majd mellénk húz. Oldalán a "Border Agency Patrol" felirattal. Hozzánk meg közeledik a part és még mindig teli takli van rajtunk. Rupert némileg idegesen közölte velük, hogy most nem érünk rá, várják meg, amíg leszedjük a rongyot, mert különben ők is gyakorolhatják a vízből mentést, csak élesben és egyszerre 11 darabot. Lerángattuk a spinnakert miközben a határőrök szurkoltak nekünk. A kedélyek csillapodtával Rupert eltársalgott velük. Kiderült, hogy tanonc határőrökkel gyakoroltatták a vízen történő igazoltatást. Kérdésre válaszul Rupert elmondta, hogy sem afgán, sem líbiai sem egyéb illegális bevándorlásra törő személy nincs a hajón. Mivel konkrétan nem kérdezték, az orosz+török+magyar kontingensről nem tett említést.

Pénteken vissza Gosportba. Mivel eléggé fújt a szél, előre és hátulra is viharvitorlákat húztuk (storm jib és trysail). A vihargrósz nevetséges egy darab, mert a magassága legfeljebb 5 méter, viszont a búmmal megegyező hosszúságú. Úgy néz ki vele a hajó, mintha egy kisméretű orrvitorlát keresztbe húztunk volna fel. Egymás között morgolódtunk, hogy micsoda egy kockázatkerülő alak ez a Rupert. A morgás akkor hagyott alább, amikor ezzel a két zsebkendővel mentünk 11 csomót. A szélről a kapitány aszonta, hogy szerinte Beaufort 9, 10-es befúvásokkal.

Péntek délután hajótakarítás (deep clean), ez egy röpke 3 órás személyiségfejlesztési gyakorlat. Este búcsúvacsora.

Szombaton rádiós tanfolyam. VHF rádiós SRC képzés (bocs, így hívják). A változatosság kedvéért ismét egy nagyon hideg tanteremben. A végén vizsga.

Kora délután irány a komp, a busz. Szerencsémre most is sikerül korábbi járatokra felkéredzkednem, így 23:00 helyett már este kilenckor megérkezem az Ibis Gatwick szállodába. Korrekt hely, a célnak tökéletesen megfelel. Gyors vacsora után forró zuhany és meleg szobában alvás. Másnap reggel fel a repülőre és irány haza.

ps: helyesbítés

gyuri j+ nevű nyájas Olvasóm mutatott rá, hogy bizony gondatlan voltam. Előző bejegyzésemben szerepel, hogy "az eddig feljegyzett leghosszabb mentőtutajban töltött idő 72 (lassan írom: hetvenkettő) nap volt". Névértéken, ellenőrzés nélkül idéztem egyik idomárom szóbeli közlését – ez hiba volt. Helyesen:

133: http://en.wikipedia.org/wiki/Poon_Lim

117: http://en.wikipedia.org/wiki/Maurice_and_Maralyn_Bailey

Köszönöm a kiigazítást, igyekszem majd ügyelni.

Egyúttal örömömnek adok kifejezést: bebizonyosodott, hogy legalább egy olvasója van szösszeneteimnek. A blóger bekötött szemmel repül: ír, de fogalma sincs, hogy olvassa-e valaki, amit írt. Köszönöm, Gyuri, tartod bennem a lelket.