Kiképzés #3: Level 1

Január 22. szombat van. Sikeresen kialudtam az előző napi utazás fáradalmait és átballagtam az étkezőbe reggelizni. Félúton dübörögve érkezik az emeletről egy fiatalember, vitorlázónak öltözve. Üdvözöljük egymást, bemutatkozunk, ő is a tanfolyamra jön de bocs, most el kell rohannia, mert valami felszerelési tárgyat be kell még szereznie. A neve Luke, és nemsokára kiderült róla, hogy

félig angol, félig francia

mostanság végzett a tengerészeti főiskolán, tiszt (officer of the watch, mondjuk váltásparancsnok)

ő a RYA Yachtmaster Academy képzésen vesz részt – ez egy több hónapos program, sikeres elvégzése esetén skipper óceáni vitorláson.

Becsámborgok az étkezőbe, üdvözlöm a reggelijét majszoló idősebb urat. Rövidesen megjelent Hanga mama, a házinéni és összeismertet bennünket, mert hogy ő tudta, hogy mindketten a tanfolyamra jöttünk. Ő volt Jim, Kalifornában élő Nova Scotia-i kanadai, gyakorlott vitorlázó. Beszélgetés közben egyszer csak megkérdezte, hogy én hány éves vagyok. Megmondtam és én is érdeklődtem az ő kora felől. 71, mondta ő. A versenyen fogja ünnepelni a 72. születésnapját. Nagyon jó fej volt, később összebarátkoztunk.

Kisvártatva megjelent egy harmadik, szintén nem tinédzser úriember, nyomában Hanga mamával, aki immár rutinosan ismertetett össze bennünket. Ő volt Alvaro, a kolumbiai úriember.

Reggeli közben megbeszéltük Jimmel, hogy nem szenvedünk, fogunk közösen egy taxit és összes csomagunkkal felszerelve megyünk a marinába. Így is lett, megérkeztünk a Royal Clarance Marinába, ahol a Clipper székel. Az irodából átvezényeltek bennünket – lehettünk vagy 25-en – a tanterembe, ami leginkább átalakított barakknak vagy raktárnak nézett ki (később kiderült, hogy az is volt) és leginkább az jellemezte, hogy durva hideg volt benne.

Első napi tananyag: lehetséges betegségek, sérülések, balesetek, gyógyszerek, sebkötözés, elsősegély, újjáélesztés. Ketten celebrálták a napot: egy tiszteletet parancsoló megjelenésű hölgy, aki valamelyik kórház traumatológus főnővére, mellesleg 35 éve vitorlázik, valamint egy szépen megtermett úr, aki vízimentő azóta, hogy leszerelt a brit haditengerészettől.

Eléggé kijózanító volt, amiket mondtak, mutattak. Nem mernék arra vállalkozni, hogy egy nyílt törést ellássak, de halvány fogalmam keletkezett. A legfontosabb tanulság: ne légy beteg és átkozottul vigyázz, hogy ne sérülj meg. (Amúgy: 1. a kapitány alapos egészségügyi képzésben részesül, 2. a legénységet úgy állítják össze, hogy minden hajón minden szakaszon legyen egy orvos vagy nővér (vagy valaki, aki legalább 10 részt látott a Vészhelyzet tévésorozatból)).

Délután 5 órára teljesen átfagyva vártuk, hogy megjelenjenek a kapitány és az elsőtiszt (skipper és first mate) és a hajóra vezényeljenek bennünket. Ez meg is történt, Mat és Dave elterelt 11-ünket a Serica nevű 60 lábas vitorlásra.

Bemutatkozás: hogy hívnak, honnan és miért jöttél, mit vársz.

Ismerkedés a hajó belsejével, biztonsági eligazítás: mentőmellények, tűzoltó készülékek, főkapcsolók, főcsapok.

Közben Dave elkezdett vacsorát főzni.

A két oktató nagyon rokonszenves. Kora harmincasok. Mat (egy t-vel) másodállásban oktat, egyébként egy informatikai szolgáltató cég alkalmazottja. Jelentkezett a versenyre skippernek, rövidlistán van.  Dave-ről nem tudom, mivel foglalkozik civilben, viszont részt vett a két évvel ezelőtti versenyen a Cape Breton fedélzetén.

A tanuló legénység vegyes. A nem brit polgárok: kolumbiai, dél-afrikai, török és magyar. A 11 főből 3 hölgy. Az életkor 23 és 64 év között szór. Négyen most járnak először hajón. Nagyhajós tapasztalata hármunknak van.

A briteket eltérő mértékben, de megértem – ez komoly aggályom volt.

A vacsora tejfölös pulyka. Remek – néhányan tudják rólam, hogy nem szeretem a baromfit és ritka kivételtől eltekintve nem is eszem. Egyszercsak Mat megkérdezi: ki nem eszik közületek baromfit? Mert neki hoztunk sóletet. Félve jelentkezem. Némi fejtörés után beugrott, hogy még augusztusban, a mérhetetlen sok űrlap egyikén rákérdeztek a diétás igényekre és én beírtam a baromfi-viszolyt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy erre valaki figyelni fog. Kövér piros pont a Clippernek. Vacsora után még elméleti alapozás a másnapi gyakorlati okításhoz, aztán gyors kirándulás a parti kocsmába.

Vasárnaptól péntekig vitorlázás-tanulás

Futó kötélzet és vitorlák fel- és leszerelése, elkötés, kikötés. Menet széllel szembe és bőszélben, vitorla-állítás. Fordulás, perdülés. Csomók. Hajózás sötétben.

Foszlányok

A hajó nagyobb, mint a legnagyobb, amin valaha jártam (Grand Soleil 46.3). Megnyugtatóan  masszívnak tűnik: az is kell, hogy legyen, merthogy négyszer már megkerülte a Földet és közben sem pihent. Van neki egy belső előmerevítője (inner forestay), ami az előmerevítő (forestay=fórstág) és az árbóc között félúton van és az árbóc közepére van bekötve. Erre lehet felhúzni egy belső orrvitorlát (staysail). Az orrvitorlát itt jenkinek hívják. 3 különböző méretben fordul elő. A hátsó sarka magasabban van a génoánál megszokottnál (állítólag az orron átcsapó hullámok miatt).

A nagyvitorla 3 fokozatban kurtítható. Betekerős vitorla nincs. Két spi búm van. Egynek a mozgatásához 4 ember kell. Egyáltalán: minden marha nagy és nehéz.  Ehhez képest a kormánynál nagyon kezes.

Egyik nap megkerültük a Wight szigetet. Az oktatók minden nap ügyeltek arra, hogy lehetőleg mindenki minden szerepet gyakorolhasson. Ebből az jött ki, hogy rám a kormánynál sötétedés után, a Solentben került sor (szerintem szerénységfejlesztő célzattal). Közel 2 órán át vezethettem, közben úgy hússzor váltottunk csapást, merthogy itt a hajózható csatorna elég szűk. A széljelzőket nem láttam, a műszerek világítása nem működött. Fülre és arcra vezettem. "Arra ügyeljen mister, hogy a járomcsontján érezze a szelet." Tökre élveztem, de elfáradtam.

Időnként kötélmunka: 8-féle csomót kell tudni, a legfontosabb az állócsat (bowline=palstek). "Aki nem tud (bekötött szemmel is) állócsatot kötni, az csak utas ezen a hajón" mondta nemes egyszerűséggel Mat.

Vízbőlmentés: mindhalálig.

Az ember kihúzása a vízből – már ha olyan majom volt, hogy beesett – a Clipper mantrája. Az egyes számú szabály: nem esel be (You don't go overboard!!!). Ha mégis, onnantól az események autopilotra futnak. Ez önmagában is megér egy bejegyzést, vegyétek fel az ígéretek közé. Összefoglaló: gyakoroltuk, sokszor, alaposan. Tény: a Clipper eddigi 7 versenyén kábé 3000 versenyző vett részt. Mindmáig 3 ember esett a vízbe (1 ezrelék) , mindet kiszedték, károsodás nélkül.

A kiszedést gyakoroltuk. Sokszor, alaposan. Don't go overboard!

A képek itt vannak: https://picasaweb.google.com/102408831365999653863/ClipperL1Training?authkey=Gv1sRgCJWGtKOaz_zEZA#

Csaba matróz standing by