Felkészülés a mentésre
A mentésre állandóan készen kell állni, fizikailag, szellemileg, lelkileg.
A mentésnek vannak kellékei. Hegymászó beülő, szügyhám (heli-strop), csáklya, mentőpatkó jelzőfénnyel, zászlós bója, kereső fényszóró, elsősegély doboz, meleg takaró. Ezek a holmik – a mentőpatkó és a zászlós bója kivételével - a kajüt kijáratához legközelebb eső helyen vannak a hajó belsejében, mindig ott vannak és semmi másra nem használhatók még időlegesen sem.
A skipperek egy része azt vallja és követeli meg, hogy minden váltásban egy fő állandóan viseli a beülőt, így szükség esetén azonnal bevethető.
Mentés
Nem ugrott senki és nem is dobtunk senkit a vízbe. Az "ember" Bob volt, egy kábé 1m magas, 0.4m átmérőjű fehér műanyag henger, amely lökhárítóként a hajó oldalát védi kikötéskor (fender, puffer). A kapitány vagy a segédje egy meghitt pillanatban bedobja a vízbe és elordítja magát, hogy "Ember a vízben!".
A tathoz legközelebb álló ember kiáll a hajó végébe kinyújtott karral mutat a vízbe esettre, hangosan jelenti, hogy milyen irányban és messze van az áldozat. Az éppen ügyeletes váltásparancsnok "Mindenki a fedélzetre" utasítást ad.
A következő hátul tartózkodó ember bedobja a mentőpatkót és a zászlós bóját, majd beköti a figyelő és a saját pórázát.
A harmadik ember lerombol a kajütbe és kiadja a mentő-kellékeket, megnyomja a GPS-en a MOB gombot, megkérdezi a kormányostól, hogy üresben van-e a sebváltó és igen válasz esetén berúgja a motort, majd megragadja a rádiót és "Mayday" jelzést ad le. Innentől ő oda is van láncolva a rádióhoz.
Eközben a váltásparancsnok azonnali megállást (crash stop) vezényel le, a "heave to" nevű művelet végrehajtásával. Nem tudom, mi a magyar neve, aki tudja, árulja el. Úgy zajlik, hogy felmegyünk szél felé, behúzzuk közelre a vitorlákat, fordulással csapást váltunk, de az orrvitorlát nem engedjük át a szél alatti oldalra. Ettől a hajó hihetetlenül gyorsan megáll. A motor jó esetben már jár, a következő lépés az orrvitorla lerántása sebesen, aztán fordulunk vissza az áldozatért. A fordulás során a figyelőnek úgy kell mozognia, hogy ne veszítse szem elől az áldozatot és közben 'diktál' a kormányosnak.
A beülőt viselő ember megragad egy szabad vitorlafelhúzó kötelet és szerez magának egy társat, aki ezt a kötelet kezeli majd. Fontos, hogy jó cimborát válasszon, mert ő fogja leengedni és felhúzni. A mászó sajátkezűleg fűzi be a kötelet a beülőbe és a saját mentőmellénye hevederébe és köti meg a csomót. Igen, csomót köt (állócsatot vagy kettős nyolcast) és nem a felhúzó végén található gyorsseklit használja. Amikor végzett, a cimbora leellenőrzi. Emelkedni, kilépni csak az ő jóváhagyásával lehet. A húzó-engedő ember a felhúzókötélből 3 karikát egy csörlőre teker, tartja a kötelet, kioldja a kötélfogót és meneszti a mászót. Ő átlép a korláton és háttal a víznek, talpával a hajó oldalán elkezd lefele araszolni és közben erősen gondolkodik, hogy biztos nem bántotta-e meg valaha a leengedő cimborát. Az eredmény így néz ki:
A kormányos eddigre odaügyeskedte a hajót az áldozat közelébe. Mikor a fürdőző a hajó orrával egyvonalba kerül, a váltót üresbe teszi, nehogy egy véletlen malőr következtében a hajócsavar felaprítsa az embert.
A mászó az áldozat karjai alá ügyeskedi a hámot, rögzíti saját magához aztán kettejüket együtt húzzák fel a fedélzetre. Megvolnánk, ugye nem is olyan nagy dolog? Az áldozatot, aki valószínűleg jól kihűlt, levisszük, és iszonyúan bebugyoláljuk, de előtte gyorsan meggyőződünk, hogy nincs-e sérülése.
Ha nem igényelünk külső segítséget, örömünkben ne felejtsük el a Maydayt lefújni (le lehet, nem fognak haragudni érte).
A kiemelésnek van egy másik iskolája is. Ennek a tanítása szerint a mászó visz magával egy másik vitorlafelhúzó kötelet, azt köti az áldozatra és külön-külön húzzák ki őket. Előny: az áldozatot gyorsabban ki lehet emelni, kettő helyett egy testnyi tömeget kell csörlőzni. Hátrány: a kötelek – különösen szélben – összegabalyodhatnak: ez kockázat, amit elvi alapon nem szeretünk.
Álljon itt egy kis szemelvény az előző versenyen történt MOB 'gyakorlatról' (élesben ment). Vezetői összefoglaló: a gyakorlat 17 percig tartott, fedélzettől fedélzetig. http://www.archiveclipper0910roundtheworld.com/index.php/race_news/?item=997&p=134
Mellesleg: a csatakiáltás, amit nagyon hamar megtanulsz gyűlölni: 'It's not a drill!' 'Ez most nem gyakorlat!' Amúgy a hangsúlyból érzed is…
Extrák, felár nélkül
Ha a spinnaker is fent van, az fokozza a mulatságot, mert először azt kell leszedni.
Ha hullámok vannak, az nehezít mindent, például nem látjuk folyamatosan az embert.
Ha éjszaka van, az esélyek nagyon rosszak.
Ha a motor nem indul be, a fentieket vitorlával kell végrehajtani.
Mit tesz, aki vízbe esett?
Szentségel, hogy hogy lehetett akkor marha, hogy nem volt bekötve.
Ha mégsem fújódott volna fel automatikusan a mellénye, akkor kioldja kézileg, vagy ha nem megy, felfújja a csutorán keresztül.
Nem áll neki úszni, csak ha a mentőpatkót 20 méteren belül látja.
Próbál minden megtenni a kihűlés ellen: mandzsettát, gallért behúzza.
Fejére húzza a kapucnit, aminek van arcvédője is a fröccsenő víz ellen.
Miután eszébe jutott, hogy a mellényben van síp is, előveszi és fújja rendületlenül – sokkal messzebbre terjed és jobban meghallható, mint a kiabálás.
Ha van nála vízálló lámpa (kell legyen), bekapcsolja villogóra.
Takarékoskodik az erejével.
Imádkozik.
Egy kis számtan
Tételezzük fel, hogy 10 csomós sebességgel megyünk, csak azért, hogy könnyebb legyen számolni. (Amúgy megy a gyorsabban is, a legnagyobb sebesség, amit mértek, 26 vagy 28 csomó volt.)
Ez azt jelenti, hogy 1 perc alatt 300 métert halad a hajó. Egy jól drillezett legénység becslésem szerint 3 perc alatt tudja megállítani és megfordítani a hajót. Az a 3 perc naon gyorsan eltelik, ezt tapasztalatból mondom. Úgy, hogy nem volt közben havária: összegabalyodott kötelek, leesett valami, egymásba botlottak a legénység tagjai – a lehetőségek tárháza végtelen.
3 perc alatt a hajó 900 métert tesz meg. A fürdőző ennyivel van mögöttünk. Szemléltetésül: Budapesten a Baross utca és a Blaha közti távolság 850 m, két villamosmegálló.
Ezzel az ismerettel felvértezve próbáljuk elképzelni, hogy mit látunk a Blaháról a Baross utcánál levő emberből, akinek csak a feje áll ki a vízből (jó esetben legalább az)?
jó ez a villamosmegállós szemléltetés, ebbe így még sosem gondoltam bele...
ReplyDeleteszia!csak ma csöppentem bele izgalmas világodba, Anya hívta fel rá a figyelmemet, hogy érdemes lenne követnem a blogodat, mert roppant szórakoztató. Másrészt úgy gondolom a te szemeden keresztül világot "láthatok", tapasztalhatok.Először is átfutom a korábbi bejegyzéseket, hogy behozzam a lemaradásomat...bátor vagy, az biztos
ReplyDeleteNóri,megtisztel a figyelmed, igyekszem felnőni a várakozásokhoz.
ReplyDeleteBátor? Hogy is van az a cigány lovával?
Úgy tudtam, hogy erre fogsz hivatkozni...biztos voltam benne!
ReplyDeleteAz egy kis számtanos példádon még félálomban is töprengtem, amely töprengésnek az alábbi konklúziói lettek:
1. nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni (a Föld körüli vitorlázás gondolata Péter személye okán már többször felmerült, de képzeletemben mindig jó idő volt és sütött a nap és senki nem akart beesni a vízbe, illetve hullámok sem voltak... a kis naiv)...semelyik poszton
2. ha mégis ilyen helyzetbe kerülnék, és optimistán elgondolva nem én vagyok a man overboard, akkor 2 dologban bízhat az ember a vízben:
2.1. nem én vagyok a figyelő
2.2. ha mégis én....rajtam van a szemüvegem...