Olvasmányok

Két könyvet olvastam mostanában a felkészülés jegyében, mindkettő figyelemreméltó a maga módján.

Az első könyv Maurice és Maralyn Bailey: 117 nap a hullámok hátán.

Dani szüleitől kaptam kölcsön. Valódi, megtörtént esetről szól, a szerzők a történet főszereplői. Egy angol házaspár saját tervezésű hajón vágott neki Új-Zéland felé vitorlázásnak. El is jutottak Southamptonból a Panama-csatornáig, majd azon átkelve 1973. márciusában elindultak a Galápagos-szigetekre, ahonnan aztán Új-Zéland felé készültek továbbmenni. A térképen ez így néz ki, az A betű Galápagost jelöli:

Körülbelül félúton Panama és Galápagos között léket kapott a hajójuk, szerintük hajnalban nekiütköztek egy alvó bálnának, aki ijedtében csapott egyet a farkával és az ütés pont a hajótestet érte. Próbálták lékponyvával orvosolni a sérülést, de az nem árt eredménnyel. Vízre tették a mentőtutajt és a gumicsónakot, felszerelést, készleteket rakodtak át és átszálltak. Még látták, hogy Auralyn nevű hajójuk csendesen merül az óceán feneke felé.

 Ekkor hozzávetőleg 450 tmf-re voltak mind Panamától, mind Galápagostól.

Szívszorító volt olvasni, hogy miket éltek át 118 napon keresztül. Nekem a könyv többek között akaraterőről, kitartásról, találékonyságról, életigénylésről, és egymás támogatásáról szól.

Végül egy dél-koreai halászhajó vette fel őket, a nyolcadik hajó, amit a közelükben láttak elmenni, az előző hét hajó nem vette észre őket.

Emlékezzünk: 1973-at írunk. Nincs EPIRB, SatCom, GPS, mobil – semmi nincs, ami nélkül ma el sem indulnánk.

Apró furcsaság: Maralyn, a feleség nem tudott úszni.

 A másik könyv Méder Áron: Békét és szelet, Három év alatt a Föld körül.

A történetet szerintem mindenki ismeri, a média elég nagy teret szentelt neki. Óriási kaland volt, nagy egyéni teljesítmény, elismerésem Áronnak, hogy megtervezte és végigvitte, amit megálmodott.

Hajós szempontból nem tartom követendőnek Áron példáját. Azt gondolom, hogy ő nem körbevitorlázta, hanem körbesodródta a Földet, óriási szerencse, hogy épen megúszta. Anélkül, hogy hozzájuk mérném magam, nekem Fa Nándor és Ruják István véleménye áll a gondolatvilágomhoz közelebb.

Fa Nándor: "Magam is gondolkodom rajta – már a kezdetektől fogva, és azóta annál inkább –, hogy hová is helyezzem ezt a vitathatatlan teljesítményt, ami persze vitorlázószakmailag értékelhetetlen."

Ruják István: "Áron, mi nem ismerjük egymást, nem találkoztunk. Kérlek, ne gondold, hogy bántani akarnálak és hogy kételyeim a személyednek szólnának. Amit véghezvittél, nagyra becsülöm, mert megvalósítottad az álmodat. Cselekedtél, és erre kevesen képesek.

… Beleolvasva a neten a jachtnaplódba, egyértelműnek tűnik, hogy tulajdonképpen felkészületlenül, szinte körbesodródtál egy vitorlákat is viselő lélekvesztőn a föld körül. Az Isten a tenyerén hordozott, és ezért elkerült a baj.

… Elindultál egy hihetetlenül rossz állapotban lévő, a tengeri vitorlázásra szinte alkalmatlan hajócskával. A túlélés záloga szinte csakis a parafadugó-elmélet lehetett, vagyis hogy a Carina annyira kicsi, hogy a mérete miatt átvészelheti a komolyabb viharokat, hullámokat.

… Persze, vegyenek rólad példát, és lássák, hogy az álmok megvalósíthatók, még nagy pénzeszközök birtoklása nélkül is. Akarjanak utazni, kalandozni, világot látni, és akarjanak hajózni is – csak azt ne így! "

Az interjú Méder Áronnal, Fa Nándorral és Ruják Istvánnal a Vitorlázás magazin on-line kiadásában itt olvasható és érdemes is elovasni.

Ps: Áron könyve, mint irodalmi alkotás, nekem kevéssé tetszik.