Összefoglaló

2012. február 5.

54 napja, hogy kikötöttem Kelet-Ausztráliában és befejeztem utamat.

135 nap, ebből 108 nap a tengeren, 20,450 tengeri mérföld megtételével teljesítettem  a Clipper 11-12 Round the World Yacht Race felét.

Ezt a célt tűztem magam elé – elértem. Örülök neki, és egy kicsit büszke is vagyok, hogy sikerült.

Jó volt, izgalmas, tanulságos, szép. Néha nehéz, testet-lelket próbára tevő. Az egyenleg pozitív.

Közel egy éve, a február 17-i bejegyzésemben ezt írtam: Azt remélem, hogy 5 hónappal, 18,000 tengeri mérfölddel (~ 33,000 km) később úgy szállok partra, hogy elfogadhatóan tudok vitorlázni.

Úgy vélem, ezt a célt elértem.

További célul tűztem ki magamnak, hogy megtanuljak

óceánon hajózni

kormányozni

vitorlát állítani

navigálni

a fedélzeten és alatta helytállni.

Különböző mértékben ezek a célok is teljesültek. Legkevésbé a navigáció időjárás-alapú útvonal tervezés területén fejlődtem, egyszerűen túl sok jelentkező volt erre a feladatra.

Nem terveztem, de megkaptam és elvállaltam a hajómérnöki feladatot. A vállalásnak maradéktalanul eleget tettem: amíg a fedélzeten voltam, a hajó működőképes és biztonságos volt., társaim elismerése övezte munkámat.

Többségében élvezetes, örömteli, és izgalmas volt a verseny, az út. Kár lenne tagadni, volt amikor unalmasnak, egyhangúnak és utálatosnak éreztem, de ez egy ekkora kalandnál azt hiszem, szükségszerű, legalább is nem meglepő.

Az óceánok, a nagy víz szépsége semmi máshoz nem fogható, legyen a tenger barátságos vagy haragos. Az óceánon hajózni leírhatatlan élmény.

Indulás előtt legfőképp az aggasztott, hogy fogom bírni az összezártságot, 17 idegen ember közelségét, kényszerű társaságát, a háborítatlan alvás hiányát. Könnyebben ment, mint ahogy vártam. Részben az segített, hogy rosszabbra számítottam, részben pedig a társak hasonló gondolkodása, viselkedése.

Nehezebb volt, mint amire számítottam, elsősorban az időjárás miatt. Nem szenvedés volt, nem volt elviselhetetlen, de próbára tett. Jobb, kevésbé hideg időre számítottam, több öröm-vitorlázásra.

A legszebb: vitorlással hasítani az óceánon.

A legutálatosabb: a szagok és a nedvesség.

Nem érzem, hogy más ember lettem, de biztosan hatással volt-van rám az út.

Már kérdezték néhányan: ha ma döntenék, elmennék-e? Igen.

Ajánlom-e másoknak: igen (nem csak az ellenségeimnek), feltételekkel.

Féltem-e: soha. Nem volt rá okom.

Amikor leszálltam a hajóról, barátoktól búcsúztam el. Néha váltunk levelet, üzenetet. Fogunk még találkozni, remélem, hogy vízen.

Visszamegyek-e a nagy vízre?

Remélem igen. Az óceán hív, csábít, visszavár. Akit a hullám egyszer megcsapott…

Hálám és  köszönetem feleségemnek, a támaszpont parancsnoknak és lányomnak, a híradótisztnek. Előbbi biztatása segített át a nehéz pillanatokon, utóbbi munkája tette lehetővé, hogy ti, nyájas  Olvasóim, követhessétek kalandjaimat. Köszönöm.

Köszönöm nektek is, nyájas Olvasóim, hogy érdeklődéssel követtétek kalandjaimat.

ps: Fogok élőszóban is beszámolót tartani, erre szeretettel várlak benneteket. A helyszínről és  időpontról itt és akinek tudok, annak levélben is értesítést küldök.