Matróz a levegőben – földrészről földrészre

2012. január 17. 1200

Pontosabban most már a földön, de az elmúlt 36 óra nagy részét a matróz számára üzemanyagnak számító levegőben töltöttük.

Christchurchből egy rövid 3 órás, 2100 km ugrással Sydneyben termettünk, amely mellesleg két időzónával odébb van.

Innen Bangkokba mentünk tovább, 8 óra, 7500 km távolba, az időzóna nyilvántartást feladtam.

Bangkokban visszaszálltunk ugyanarra a gépre, irány London, távolság 10 óra, 9500 km.

Londonból már szinte látszik Budapest, 2 és fél óra, 1500 km.

Észrevételek

Bár végig  a British Airways utasai voltunk, BA gépen csak Londontól hazáig utaztunk, a többi JetStar és Quantas volt.

A fedélzeti szórakoztató szolgáltatás számomra meglepően kellemes választékú, néha kifejezetten ötletes, a minőség – akár a kép, akár a hang – csapnivaló, a kezelőfelület borzalmas.

A járatok közi átszállások kíméletesen rövidek voltak, sokat nem kellett lézengeni sehol. A lépten-nyomon biztonsági ellenőrzés – derékövet le-fel, notebookot elő-vissza, zsebeket ki-visszarakodni. italokat eldobni – bosszantóan kényelmetlen és következetlen. Legfőbb céljának nekem az tűnik, hogy minél több biztonsági embert lehessen foglalkoztatni.

A bangkoki repülőtér kivételével a dohányzás lehetetlen, amit én a fasizmus sajátos megjelenési formájának tartok.

A Quantas  járaton a fedélzeti személyzet nagy része (és voltak jó páran) korombéli urakból állt. Egyrészt örömmel láttam, hogy ennél a  légitársaságnál nem lökik le a Taigetoszról azt, aki elmúlt ötven, másrészt elgondolkodtam, vajon milyen gyakran kell megtenniük ezeket a meglehetősen hosszú távokat?