Matróz a szárazföldön #3 – a keleti part karácsonykor

2012. január 8. 1000

Majd’ 900 km-t teszünk meg egy nap alatt Wintonból Cairnsbe. Az izgalmasabb útvonalat választjuk, az ígér több látnivalót. A látnivaló viszonylagos fogalom errefelé: préri, legelő több száz kilométeren keresztül. Szerencsére a forgalom gyér, jól lehet haladni. A térkép jelzései csalókák: amit városnak jelez, az többnyire néhány házból, benzinkútból és vegyesboltból álló település.

Az út felülete aszfalt és murva között váltakozik, körülbelül azonos mértékben. A füves legelőket eukaliptusz erdők szakítják meg. A szinte teljesen sík terepet folyók tagolják. Rengeteg helyen jeleznek áradási területet. Már nyár eleje van, a vizek békésen folynak, egyetlen helye borítja víz a hidat. Kissé izgulunk, de átvágunk rajta, szerencsére a Kluger magas építésű.

Odébb bozót- illetve- erdőtűzön megyünk át, némileg borzongva. A tűz itt a természetes megújulás része.

Az út utolsó szakasza a Tableland hegyek Cairns felett. Már sötét van, amikor másfél órán át ereszkedünk a tengerhez csupa hajtűkanyarokból álló úton. Ritkán fordul velem elő, hogy nem érem el a megengedett legnagyobb sebességet, most igen.

Szállásunk Cairnsben kicsi, de barátságos.

Első nap kirándulunk északra a Daintree esőerdőbe. Az út az óceán partján, nagyméretű cukornád ültetvények között visz. A part gyönyörű. Az esőerdő érdekes, buja növényzet, fura állatok, amiket leginkább képen látunk.

Második nap – december 24. – hajóval megyünk egész napos kirándulásra a nagy korallzátony, a híres Great Barrier Reef fölé. A hajó csordultig tele van, a mögöttünk levő sorban 3 magyar fiatalember. Hihetetlen.

A zátonyon a víz alatti világ elképesztően változatos és lenyűgözően szép. Az itt előforduló és veszélyes medúzák csípése ellen világoskék kezeslábast öltünk, úgy nézünk ki, mint egy hajórakomány teletubby.

Két zátony felett nézelődünk, majd vissza a szállásra. Este karácsony este van. Furcsa érzés az otthontól több tízezer kilométer távolságban, 30 fok melegben, karácsonyfa nélkül tölteni a szentestét. Az ünnepi vacsora barbeque a kertben, amit fiunk süt.

Harmadik napon, karácsony első napján a Fitzroy szigetre megyünk hajóval. Mit ad isten, a hajón rajtunk kívül ismét van vagy egy fél tucat magyar. Délelőtt a család többi része strandol, én pedig felmászom a szigeten levő hegy csúcsára.

Az út meredek, a levegő forró és párás. Ezzel együtt jól esik, az út és a kilátás szép. Délután közös búvárkodás aztán vissza a szárazföldre.

Karácsony második napján kora reggel repülőre szállunk és elrepülünk Uluru/Ayers Rock városba. Amire nem számítottunk: a gép tele van.

Érkezéskor perzselő forróság fogad bennünket, pedig még kora délelőtt van csak. A bérautó ismét egy „terepjáró”, ezúttal egy Nissan X-Trail. Szállásunk a helyi kemping ’apartman’ faházainak egyike. Lányunk fellázad, hogy nem hajlandó tovább koplalni, korai ebédet eszünk. Utána tájékozódás, programtervezés majd pár óra csendespihenő. Ez utóbbit nem csak az álmosság indokolja: délután 1 és 4 között 35°C van, a tájékoztató kifejezetten ellenjavallja a szabadban tartózkodást.

Este megnézzük az Uluru sziklát naplementekor. A helynek tényleg van varázsa.

Következő programunk a szikla napfelkeltekor. Ehhez úgy 4 óra körül kell kelni, majd pár tíz kilométert autózni. Szerintem megérte.

Könnyű menetben megkerüljük a sziklát, ez 10+ km gyaloglást jelent. Szerencsére kicsit felhős idő van, ezért nem égünk szénné. A sziklának ezernyi arca van, nem győzök betelni vele.

Késő délután a program a testvér-sziklák, a Kata Tjuta meglátogatása és ott a naplemente nézés. Hasonló, de mégis más geológiai képződmény, szép és érdekes ez is.

 Másnap reggel ismét repülés, ezúttal Sydneybe, ahol a következő néhány napot, és a szilvesztert fogjuk tölteni.