Level 4 practical

Nem így terveztem. Azt gondoltam, hogy a tanfolyamról hazatérés után pár napon belül – persze fokozatosan adagolva, hogy olvasóim érdeklődését fenntartsam,  beszámolok a történtekről. Az események elsodortak, de ezekkel nem untatom a nyájas olvasót, pusztán annyit jegyzek meg, hogy 3 hét távollét alatt jelentős mennyiségű teendő gyűlik össze, különösen, ha az ember fia óra ellen játszik.

Péntek délután az elméleti képzés és vizsga után egy talicskára szert téve ráközelítettem a szelíden ringatózó Edinburgh Inspiring Capital névre hallgató, diszkrét bíbor színbe öltözött objektumra. Ő lesz lakóhelyem, közlekedési eszközöm, mindenem a következő héten, majd rajt után 5 hónapig. Tisztelettudóan közelítettem, nem lenne szerencsés a kezdeteknél elidegeníteni a hölgyet (az angolban a hajó nőnemű, sértés másként szólítani).

A fedélzet alatt egy idősebb (nálam) és egy ifjabb (fiamnál) úrral találkoztam. Előbbi Paul, a hajó stábfőnöke, utóbbi… erről később. Paul közölte, hogy a kapitány nincs itt, de hagyott nekem feladatul egy listát, hogy ellenőrizzem le. Itt jegyzem meg (bár lehet, hogy már megtettem), hogy korábban elkövetett bűneim büntetéséül megkaptam a hajómérnöki (Chief Engineer = ChEng) beosztást. A lista 8 sűrű oldalból állt, tele alkatrész, anyag, stb tételekkel. "Tantó néni, én készültem!" Tényleg… Egy tétel volt, amit nem ismertem. Kérdezem a két tettestársat – te angolszász vagy – ez micsoda? (bradawl). Mindkettő rángatja a vállát: fogalma sincs. 'Bocs, te nem angol anyanyelvű vagy?' 'De, de ilyen b*zi szavakat nem ismerek.' És akkor én lenni kicsi indián honnan tudni?

A fiatalúr. Jóképű, kedves, mosolygós: Bemutatkozunk. Ő második ismétlésre közelítőleg jól ejti ki a nevemet. Én harmadikra sem értem az övét. Semennyire. Kérem, hogy írja le, így fest: Eoghan. Kiejtése: Oen. Később kiderült, hogy a briteknek sem ment könnyen, a kapitány nemes egyszerűséggel Egonnak hívta.

A legénység a meghirdetett elképzeléstől eltérően alakult. Az L4 tréningen elvileg mindenki a saját hajóján, saját társaival, saját kapitányával gyakorol. Mivel ez volt az első L4 tréning, mind az Endinburgh, sem a Derry-Londonderry hajóra csak 6-7 jelentkező volt, ezért összevontak bennünket, így lettünk 13-an. Bónusz: lett két kapitányunk is. Ennek több előnye is volt:

1 az egyik mindig szolgálatban van, ezért a legénységnek lazítás nuku

2 bár ugyanott tanultak, az elképzeléseik kissé különböznek és ez a legénység dolgát nem könnyíti

3 többet, több forrásból tanultunk.

A hajózás amúgy szinte eseménytelen volt. Kimentünk 40 kn szélben, amire jöttek befúvások, jó szokás szerint megkerültük  a Wight szigetet (nem emlékszem, hányszor), a legénység egy része legjobb barátját, a vödröt ölelte, 2 flottaversenyt futottunk, oda-vissza a La Manche csatornán egészen Cherbourgig. Váltás 3-4 órában, kivétel, mikor mindenki a fedélzeten.

Voltak pillanatok, amikor kimerítőnek éreztem a dolgot. Például akkor, amikor a hajó dőlt 40 fokot, liftezett 3-4 métert, kivetkőzni a viharruhából 15, visszaöltözni 25 percig tartott (és közben nem is hánytam) és aludtam 3 órát.

A megtett út: