Indulás szívatóval

Immár rutinból: ébresztő 0400-kor, kómás út a repülőtérre, zsákok fóliázása, csomagfeladás, búcsú feleségtől, formaságok, bent vagyok. Keressük meg a kaput. Táblaböngészés, találat: MA612 BUD- GTW késik a 0650 menetrendhez képest. Fenébe, de nem aggódunk, mosdó, dohányzó. 15perc múlva táblavizit: tervezett indulás 0830. Ez már rosszul esik, de még nem akarom kiszámolni, hogy elérem-e a portsmouthi buszt Gatwicken. Szabad Nép félóra, majd ismét táblanézés. Jó dolog ez, foglalkoztatják az utasokat, érzelmeket keltenek bennük, szellemi erőfeszítésre sarkallják őket: ezúttal 0915 áll a táblán. A vége: 1100-kor felszálltunk.

Gatwicken irány a távolsági busz irodája, lenni itt kicsi probléma. Semmi gond, mondja a barátságos úriember, szerencséd van, 5 perc múlva indul egy járat, el tudsz vele menni. Ja, a váltás 7 fontba kerül. Drága ügy ez a vitorlázás, és hajónak még a közelébe sem jártam.

2 óra buszozás után megérkezem Portsmouthba, ott rövid taxiút után bejelentkezés az Ibis szállodába. Első 3 szó után hallható, hogy a recepciós fiatalember anyanyelve francia és az angolból még nem érett meg az oxfordi disszertációra. Épp elmélyednénk a szállodai internethasználat feltételeiben és ez nem megy egyszerűen. (A mosdó-lefolyó javítására vonatkozó igényemet jegeltem, holnap csak más lesz szolgálatban, az hátha érti, mit mondok.) Eszmecserénk vége fele megjelenik egy ifjú hölgy és segítségére siet a szorongatott recepciósnak (jobban megnéztem: tanonc volt). A hölgy elkezdi böngészni a papírokat majd, megkérdezi: jól gondolom, hogy Ön magyar – magyarul. Igyekezett segíteni, de az Accorhotels üzleti politikájával ő sem boldogult. Internet használat: 10 font/24 óra. Vezetékes, wifi nincs. Illetve a hallban van, nem is kell egész napra megvenni, 1 óra ára 4 font. A Marlboro man mondása jutott eszembe. Viszont a nemzeti összetartozás jegyében a hölgy elárulta, hogy a Commerce streeten található McDo-ból ingyen lehet internetezni. 2012-t írunk…

Gyors kirakodás aztán bevásárlás holnapra, mert az Ibis reggelije ehetetlen, az ebéd a kikötő Pumphouse cafe nevű intézetében mérhetetlenül lassú, drága és unalmas.

Sovány malac vágta a komphoz, rutinosan előkészített apróval jegy megszerzése 10 s alatt (januárban ez még 5 percig tartott), a gosporti oldalon 5* oda-vissza bérlet meg vásárlása (a portsmouthi oldalon nem lehet kapni, de ezt a komp személyzete teljes magától értetődőként mondja), majd 8 perc erőltetett menet a Clipper irodáig, ahol illemtudóan bejelentkezem. Kedvesek, de már nagyüzem van.

Irány a hajó, közben egy rakat ismerős, barát. A hajón pár társam, épp a nagyvitorlát próbálják rálapolni a búmra, örülnek az érkezésemnek. A zsír új vitorla kemény, mint a jég verése, megszenvedünk vele. A hajó belsejében uralkodó állapotokat a nemzet Pannija 24-es karikával sem engedné leadni. Van még bőven mit tenni.

A fedélzeten vannak: Gordon (skipper), Paul Ryner, Keith Nelson, Barry Chamberlain, Nick Barclay, Nick Rudd, róluk több a Clipper honlap The teams-Edinburg-Crew profiles oldalon olvasható.

Eligazítás reggel 0800-kor (brrrrr).

Amúgy:

Dél-Angliában időnként esik az eső, legalacsonyabb/legmagasabb hőmérséklet 12/18°C. Az otthoni 34+°C-hoz képest üdítőnek tűnhet, de nem az.

Most van a Portsmouth graduation week (diplomaosztás), a város tele van vakolatsimító-sapkás egyedekkel és emiatt a szálloda is jóval drágább a szokásosnál.

Ps: minden lelkes levélírómnak (Orsi, Sirin, Béla, Zoli, Tamás , B.Gyuri, P. Gyuri, Robi és akiket kihagyok) köszönöm a bíztatást.